Sok dologban különbözik a sportember és a hobbigyúrós. Ezek közül az egyik legmarkánsabb az, hogy az igazi sportoló guggol. A másik csak a kifogásokat keresi, és retteg, hogy meg kell egy kicsit erőltetnie magát, és jaj, ki kell lépnie a komfortzónából.
Guggolásellenes hadjárat
Egyre több helyen olvasni, hogy az alapgyakorlatok feleslegesek, és a fekvenyomás, felhúzás, guggolás szentháromságát cseréljük le izolációsabb jellegű gyakorlatokra, mert ezek szinte kizárólag a célizomra hatnak, nem vonnak be segédizmokat, és kevesebb energiát kell a súly stabilizációjára fordítani.
Megannyi baromság… Lassan 20 éve mozgok a súlyzók világában, de masszív fizikumot még nem láttam, amit alapgyakorlatok mellőzésével építettek volna fel. Volt, hogy pár hónapra lecseréltem a guggolást lábtolásra, de végig csalásnak éreztem az egészet. A guggolás okozta stimulációnak a töredékét éreztem, hiába próbáltam kisebb súllyal a mellkasomat megtérdelni a lábtológépen.
Valljuk be férfiasan, guggolni szar. Sőt, az egyik legszarabb dolog a világon, már ha rendesen végzed, és az utolsó sorozatokban élet-halál harcot vívsz a súllyal. Lehet persze brutális súlyokkal rogyasztani, félguggolásokat végezni, de valahogy mindig oda jut az ember, hogy ez egy ótvar csalás. A cikk csak a teljes, vagyis legalább vízszintesig történő guggolásra vonatkozik.
Mi a bajom a guggolással?
1. Sosem lehetek benne biztos, hogy sikerül felállnom. A melegítősorozatok még persze simán mennek, de olyan 130 kiló körül már kezd kellemetlen lenni. Mi van, ha összeszarja magát a derekam, a térdem stb. 180 kiló alatt elmormolok egy imát, hogy a bandázs ne pattanjon le a térdemről, és a segítőm is résen legyen, ha baj érne.
2. Kicsinál fizikailag és idegileg is. Nincs még egy gyakorlat, ami ennyi izomcsoportot venne igénybe. Törvényszerű, hogy sokkal jobban lefáraszt, mint egy kényelmes, már-már jutalomedzésként szeretett bicepszezés, vagy csigás lehúzás. Az utolsó nagysúlyos szériák előtti lélekölő percekben lepereg előttem az életem (na jó, ez azért nem, de tényleg húzós pillanatok ezek).
3. Fájdalmas. A nagy súllyal való guggolást előbb-utóbb megsínylik az ízületek. Fáj az a rohadt térd, sajog a derék, boka, kinek mi. Maga a mozdulat sem valami kényelmes, az alsó holtponton elég kemény terhelés éri a mellkast is.
4. Időigényes. Egy piramis rendszerben végzett nagy súlyos guggolást nem lehet 20 perc alatt lezavarni. Vagy ha mégis, akkor messze jársz a határaid feszegetésétől, és közelébe sem jártál a teljesítményed maximumának. Nekem kb. 45-60 perc a guggolás, ennyi idő alatt egy komplett kar, mell vagy hátedzés simán kivitelezhető.
Mindezek hatására felhagyok valaha is a guggolással?
Ha nem rokkanok le, akkor kizárt. Utálsz egy gyakorlatot? Végezd kettőzött erővel és lelkesedéssel, és ez tesz majd idővel sportemberré! Ne hátrálj meg, mert aláássa a fejlődésedet, és az önbecsülésed sem lesz a topon.
Néhány praktika, amelyek segítenek túlélni a kemény guggolást:
- Ne blicceld el a melegítést! Ha ízületeid már kellő hőfokon égnek, csökken a sérülés veszélye, és jobban tudod kontrollálni a mozdulatot, ha már előtte kisebb súlyokkal begyakoroltad.
- Használj bandázst! A térdbandázs, jó szorosan megkötve biztonságot és stabilitás ad térdeidnek, így bátrabban végzed a gyakorlatot. Sok esetben plusz 10-20 kilóval is lehet emelni a megszokott súlyon.
- Tuningold fel magad előtte! Az edzés előtti stimulálókkal csínján kell bánni, mert ha hozzájuk szoksz, nem fogják már a kívánt hatást nyújtani. Heti egy alkalommal, a legnehezebb edzés előtt viszont érdemes némi koffeint, taurint vagy más pörgetőt magadba döntened.
- Ügyelj a biztonságra! Ha csak teheted, erőkeretben guggolj, hogy simán letehesd a súlyt, ha már nem tudsz vele felállni. Erőkeret híján alkalmazz egy megbízható segítőt, akik lekapja a rudat a válladról, ha neadjisten lent maradnál.
- Érdemes 2-3 havonta változtatni a szisztémán, és a nagysúlyos guggolások helyett beiktathatsz 20-30 ismétléses szériákat is. Így olyan izomrostokat is munkára foghatsz, amik más esetben lazsálnak.
Testépítő vagy? Vagy csak egy hisztis kislány?
Nyárra kigyúrjuk magunkat! Igaz, tesó?
A „Kondis Béla” jelenség, avagy utolsókat rúgja a testépítés?
A megélhetési fitneszoktatók országa lettünk
Miért hányok manapság az edzőtermektől?
Edzés, étkezés a börtönben – exkluzív interjú egy igazi fegyenccel
Szezonális gyúrósok, avagy miért ekkora az edzőtermi lemorzsolódás?
