A testépítés versenyszinten nem olcsó sport. Ha csak magadnak edzel, saját korlátaidat feszegetve, egyáltalán nem drágább az életed, mint egy nem sportoló, szemétkaján élő, és 1-2 káros szenvedélynek is rendszeresen hódoló egyedé. De hogy lehet hajléktalanként ilyen fizikumot építeni?
Jacques Sayagh nem a szó szoros értelmében vett homeless. Be is vallja ezt a vele készült interjúban: „Én nem akarok egy apró lakásban élni”. Szóval simán lehetne fedél a feje fölött, de ő, kutyájával együtt az utcát tekinti igazi otthonának. No és mivel ez a jelenség még a rendkívül sokszínű és multikulti Párizsban is kuriózumnak tekinthető, jól meg is él ebből.
Kannás bor helyett proteinre tarhál
Jacques 50 éves, és még manapság is indul versenyeken – nyilván masters kategóriáról van itt szó. Korábban nem vetette meg a jóféle itókákat sem, melynek következtében mája maradandó károsodást szenvedett.
Az úriember külsejét elnézve Franciaországban még egy koldus is jobb étrendet követhet, mint a magyar edzőterembe járók zöme. Nem beszélve arról, hogy kicsi az esélye, hogy naturál lenne. Tűrhető a tömege, és ilyen relatíve száraz fizikumot anyag nélkül elég necces fenntartani. Pláne 50 évesen, súlyzók nélkül. Merthogy Jacques edzésterve kizárólag az utcán is elvégezhető fekvőtámaszokra, húzódzkodásra és néhány, kötéllel végezhető gyakorlatra korlátozódik.
„Szeretnék az unokáimnak jó példát mutatni, és nem akarom, hogy azt lássák, a nagyapjuk egy seggfej. Szeretném, ha büszkék lennének rám” – meséli a videóban Jacque, a megélhetési hajléktalan.
testépítés versenyszinten nem olcsó sport. Ha csak magadnak edzel, saját korlátaidat feszegetve, egyáltalán nem drágább az életed, mint egy nem sportoló, szemétkaján élő, és 1-2 káros szenvedélynek is rendszeresen hódoló egyedé. De hogy lehet hajléktalanként ilyen fizikumot építeni?
