Az utóbbi években érezhető növekedést mutat a fiatalon, hirtelen és többnyire szív-és érrendszeri problémák miatt elhunyt versenyzők és a sportágot népszerűsítő influenszerek száma. Miért lett gyakoribb a testépítők halála? Mi állhat a háttérben?
Hogy csak a legutóbbi eseteket idézzük, 44 éves korában meghalt Cedric McMillan, 46 évesen Shawn Rhoden egyszeres Mr. Olympia, de emlékezhetünk a közelmúltból Dallas McCarver, Rich Piana, Greg Kovacs halálára, illetve sajnos számos magyar (vélhető) áldozata is volt a versenyszerű testépítésnek.
A témával kapcsolatban a profi testépítés három legendás alakja, Flex Wheeler, Milos Sarcev és Chris Cormier osztotta meg gondolatait. A beszélgetést a sportág korábban szintén meghatározó alakjának számító Dennis James szervezte.
A szív kapja a legnagyobb ütést
Chris Cormier úgy látja, a testépítők halála többnyire egy triviális problémára vezethető vissza: túl sok stressz éri a szívet, és minél nagyobb lesz egy sportoló tömege, ez tovább fokozódik. Cormier szerint a mai testépítők sokkal nagyobbak, mint a régebbiek, és ezáltal sokkan nagyobb terhelés éri a szívüket. Ráadásul újabb és újabb szerek bukkannak fel, mindenki jobb és jobb akar lenni.
Flex Wheeler közbevetette, hogy az ő idejéhez képest drasztikusan megváltozott a kokszolási helyzet. Úgy véli, a mai versenyzők sokkal többet kockáztatnak e téren. Példaként említi, hogy akkoriban a Parabolan volt a kedvenc cuccuk, amit hosszú ideig lehetett szedni, nem kellett szívkárosodástól tartania a versenyzőknek, és őrült mellékhatásai sem voltak a szernek. Flex arról is beszélt, hogy korábban az edzésen és az étrenden volt a fő hangsúly, ma már mindenkit csak az érdekel, hogy a versenyzők mit tolnak mellé.
Mennyire egészségtelen a profi testépítés? Tudd meg Flex Wheelertől!
Testépítők halál egy „kokszvilágban”
Nyilvánvaló, hogy ez már egy kokszvilág. Bármerre járunk, a Föld bármely pontján az az első kérdés felénk, hogy milyen doppingszert használunk. Amikor aktív versenyzőként jártam a világot, az étrendemről és az edzésemről kellett beszélnem. Most viszont garantálom, hogy a szemináriumok tíz legfontosabb kérdése közül egy mindig a szteroidokról szól
– fejtegette Flex Wheeler.
Flex hozzátette, inkább már nem is beszél a doppingszerekről, mert gyerekek is meghallhatják, és kedvet kaphatnak hozzájuk. Sőt, igazából még profi testépítő barátaival sem vitatták meg egymás ciklusait. Legfeljebb Charles Glass-szel ült le ilyenkor.
A lányok is durvák
Flex Wheeler a beszélgetés során rámutat: a nő versenyők ma már durvábban kokszolnak, mint a testépítés régi nagyjai. Igaz ez a bikini és fitnesz kategória indulóira is.
Ismerek olyan fitneszversenzőket, akik komolyabb ciklusokat tolnak le, mint én valaha
– állapította meg Flex.
Milos Sarcev ezt követően felidézi Charles Glass szavait, aki arra mutatott rá, hogy további problémát jelent a fitnesziparban a hamisított gyógyszerek növekvő aránya is:
Chris Cormier szerint a szív egészsége a legfontosabb kulcs a hosszú élethez.
Szeretném, ha jobban odafigyelnétek a szívetekre. Csak pumpáljátok, és rengeteg stresszt okoztok neki
– hívta fel a figyelmet Chris, hozzátéve, számos sportolónál eleve van már valamilyen meglévő szívkomplikáció, de mégsem foglalkoznak a kockázatokkal. Ilyenkor a testépítők halála sokszor elkerülhetetlen, ha tovább hajszolják magukat.
Megértem ezt a fajta mentalitást a sport szempontjából, de az egészségre nézve nem ez a helyes út
– derül ki Chris Cormier monológjából.
Egyöntetű tehát az egykori profik véleménye: a mai versenyzők sokkal többet kockáztatnak, durvábban kokszolnak, és komolyabban feszegetik az emberi test tűrőképességének határait. Ugyanakkor üdvözítő, hogy egyre többen emelik fel hangjukat az ésszerűtlen doppinghasználat ellen.
Íme a beszélgetés a testépítők halála kapcsán:
És akkor a konklúzió: érdemes-e kokszolni?
Nos, ebben a kérdésben neked kell eldöntened, hogy vállalod-e az esetleges kockázatokat. Ha versenyezni akarsz, mind testépítésben, mind erőemelésben, sajnos cucc nélkül komoly eredményekre nem számíthatsz. Az úgynevezett naturál versenyeken is rendre akadnak olyanok (a rossz nyelvek szerint inkább a többségre ez jellemző), akik vagy ügyesen sakkoznak a szerek ürülési idejével, vagy rendelkeznek kokszos múlttal, ami azért némi előnyt csak jelent a teljes pályafutásuk során naturálban versenyzőkkel szemben – olvasd csak el, mit írtunk az izommemóriáról.
Amennyiben hobbitestépítő vagy -erőemelő vagy, már nehezebb indokot találni arra, hogy miért is használj doppingszereket. Mindig oda lyukadunk ki, hogy az egód vezérel, de őt valahogy le kell gyűrnöd, és tudatosítanod magadban, hogy nem feltétlenül attól lesz önbizalmad, ha mindenkinél nagyobb és erősebb akarsz lenni. Meg hát ez a világ 7 milliárd embere közül egyszerre csak egynek sikerülhet. A testépítők halála pedig – ha azért ez elsősorban a profikat veszélyezteti – legyen egy intő jel arra, hogy ha lehet, ne zsigereld ki a szervezetedet.
