Ha majd valamelyik sportágban versenyezni szeretnél, előbb-utóbb el kell döntened, hogy melyiket választod, vagy legalábbis melyik lesz az első számú. Sokaknál ezt genetikai tényezők határozzák meg, és eleve sikerre/kudarcra van ítélve a testépítésben vagy az erőemelésben.
Mikor érdemesebb a testépítést komolyabban venni?
A testépítés nem csak az izmok méretének növeléséről szól. Sokkal összetettebb, mint gondolnád. Hiába építesz 55-ös karokat, ha a lábaid genetikája rossz, és csak nagy erőfeszítések árán tudod növekedésre bírni őket. Egy túl magasan tapadó vádlival akár versenyeket, helyezéseket is veszíthetsz. Tehát, ha arányos a fizikumod, nincs lemaradva semelyik izomcsoportod, és különösebben soha nem érdekelt, hogy a gyakorlatokat mekkora súllyal végzed, legyél inkább testépítő.
Az izom ereje korántsem arányos a méretével. Más összetevők is szerepet játszanak az erő nagyságában, úgy mint: az izomsejtek energia-felvételének hatékonysága, az izomrostok szerkezete, sűrűsége, és az idegrendszeri beidegződés. Ha izmaid mérete nő, nyilván erőnövekedést is tapasztalsz, de ha ez elmarad egy nálad kisebb tömegű emberétől, nem biztos, hogy az erőemelésben van több keresnivalód.
Az ideális erőemelő
Ha az erőemelés érdekel jobban, valószínűleg nagyobb súlyokat mozgatsz meg, mint az edzőtársaid többsége. Érdemes megnézned, hogy a versenyeken a te súlycsoportodban milyen eredmények születnek. Ha úgy érzed, néhány éven belül el tudsz jutni arra a szintre, és ezt tapasztaltabb versenyzők is alátámasztják, nyugodtan elkezdhetsz erőemelő módra edzeni.
Bár egy erőemelő kevésbé szálkás és definiált, mint egy testépítő, hiba lenne azt feltételezni, hogy egyáltalán nem figyelnek az étrendjükre. Mivel a versenyzők különböző súlycsoportokban versenyeznek, egy pár kilós súlyfölösleg nagy hátrány lehet.
Vannak olyanok is, akik nem fecsérlik energiájukat fogyasztásra, inkább a kevésbé fontos izomcsoportjaikat hagyják lemaradni. Fekvenyomók esetében például gyakori, hogy lábra nem edzenek olyan intenzitással, mint a felsőtestükre, hiszen a lábizomzat „hiányával” pár kilóval alacsonyabb testsúllyal versenyezhetnek. Ha mindhárom erőemelő fogásnemben (guggolás, fekvenyomás, felhúzás) szeretnél versenyezni, természetesen törekedned kell egy kiegyensúlyozottabb fizikum felépítésére, mert jól fejlett lábizomzat nélkül csődtömeg leszel guggolásban és felhúzásban.
Összefoglalásként itt egy táblázat arról, hogy a két sportágban mely tényezők fontosak:
|
Testépítés |
Erőemelés |
|
Arányos fizikum |
Átlag fölötti fizikai erő |
|
Keskeny ízületek, keskeny derék |
Nem tökéletes arányok |
|
Kerekded izomformák, szálkásság |
Izomdefiníció hiánya |
|
Diétára való hajlandóság, ehhez szükséges tűrőképesség megléte |
Diétával szembeni érdektelenség, legfeljebb a súlycsoportba való beférés miatt vállalod be |
|
Gyakorlatok szabályos végrehajtásának képessége – csak a célizmot dolgoztatod |
Technikai tudás ahhoz, hogy a súlyt minél rövidebb úton, minél több izom bekapcsolásával tudd mozgatni |
Akik mindkét sportágban sikeresek
Az emberiség egy nagyon kis százalékára ráaggatható a „genetikai csoda” jelző. Néhány versenyzőnek sikerült erőemelésben és testépítésben is nagyot alkotnia. Ide sorolható például Franco Columbu a régiek közül, vagy honfitársaink közül Kathi Béla és Kupcsik László.
Természetesen ők sem egyszerre vettek részt testépítő és erőemelő versenyeken, hanem rááldoztak néhány hónapot, esetleg egy egész évet is arra, hogy felkészüljenek (lediétázzanak, vagy éppen jónéhány kiló plusz izmot felszedjenek) egy más jellegű megmérettetésre is.
Vannak olyanok is, akik valószínűleg sikeresek lennének mindkét sportágban, de annyira vonzódnak az egyikhez, hogy nem szeretnének váltani. Ide általában az erősebb testépítők tartoznak. Nézzük csak, Ronnie Coleman mekkora súllyal képest két ismétlést végrehajtani guggolásban:
Fekvenyomás: milyen szélesen fogjam?
Az edzés utáni első szilárd étkezés
Tömegnövelés és szálkásítás egyszerre?
