Emlékszem, a 90-es évek közepe-vége felé még micsoda rajongással beszéltünk edzőtársaimmal az akkori nagy testépítőkről. Dorian Yates, Flex Wheeler, Ronnie Coleman, na meg a magyar vonal sem volt gyenge, lásd Kiss Jenőt, aki Mr. Universum címig vitte, de ott volt még Jóba Elek, vagy a színpadon örökösen élet-halál vívó Zolik – Tozó és Vékony „Cápa” Zoltán.
Na de mi van most? Alig-alig akad olyan fiatal, aki képben lenne, és vágná a mostani sztárokat. Talán kevesebb is van belőlük, vagy csak a sportág szétaprózódása miatt tűnik így? Mert a klasszikus testépítő vonalon talán maroknyi magyar versenyzőt lehet említeni. Van egy szem Kathi Bélánk, aki hamarosan végleg visszavonul, Tóth Daniban még lenne pár jó év, Kiss Jenő már bőven 40 fölött mozog…
„Ecsetfejű buzik” kontra „két lábon járó gyógyszertárak”
Íme a két véglet. A klasszikus testépítés híveit lekokszosozzák a divatmajmok, míg a cuccal telenyomott egyedek buzizzák azokat, akik nem feltétlenül a maximális izomtömegre hajtanak.
Szemmel látható a tendencia, ahogy a testépítőnek látszó sportolók egyszerűen kikopnak a termekből, és átveszik helyüket azok, akik már inkább egyfajta wellnessközpontként tekintenek az edzőteremre, és fontosabb számukra, hogy kellemesen töltsék ott az időt, mint az, hogy a lehető legkeményebb terhelést biztosítsák izmaik számára.
Ma már egy edzőterem nem tud megélni a rudakból és tárcsákból. Még azok a termek sem, amelyeknek klasszikus testépítő a tulajdonosuk. Nézz csak szét egy ilyenben, megtalálod a testépítésből kihajtó idiótaságokat, mint például a kettlebell, vagy a TRX. De van, ahol a tényleg nagyon gyökér fegyencedzésről is olvasgathatsz a szériák között.
Kinőttük a dohos pincéket?
A súlyzós edzés már egyre kevésbé tekinthető underground szabadidős tevékenységnek. Beszabadultak az edzőtermekbe azok is, akiket egyáltalán nem érdekel még életmódszinten sem a testépítés, és csak azért edzenek, hogy meglegyen a napi mozgásadagjuk.
Vannak aztán olyanok is, akik szeretnének jól kinézni, de a befektetett energiát is minimalizálnák. Belőlük lesznek a nulla tudással, szar kajával, súlyokat rángatva bekokszoló szerencsétlenek. A kúra után persze rájönnek, hogy az egész semmit nem ért – rosszabb esetben a következő adagtól várják a megváltást.
Egy korszak lezárult
A testépítés, mint minden sportág, folyamatosan fejlődik. Vagy inkább használjuk azt a szót, hogy átalakul. Aki életmódszerűen, vagy versenyszerűen űzi, mély megvetéssel szemléli a laikus, sokszor csak divatból, vagy fellángolásból súlyzót kezébe fogó edzőtársait. Olyan ez, mint amikor egy népszerű metálbanda számait egyszer csak elkezdik játszani a rádiók is, és az „igazi” rajongók elfordulnak tőlük.
Ami tény, a nagy izmok kezdenek kimenni a divatból. Az eszménykép eltolódott egy kisebb tömegű, alacsony zsírtartalmú fizikum felé, ami elég komoly metroszexuális vonásokat is hordoz. Itt jelennek meg az úgynevezett buzis dolgok: hülye frizura, lányos ruhák, nem férfias viselkedés.
A súlyzós edzés megerőltető jellege miatt sokan átpártolnak a fent említett vadhajtásokhoz, és inkább tekintik szórakozásnak az edzést, mint kőkemény izomnövelő munkának.
A klasszikus testépítést és erőemelést kedvelő oldschool arcok visszaszorulnak a pincetermek mélyére, és messze elkerülik a csillogó edzőkomplexumokat, amiktől egyébként én is hányingert kapok sokszor.
Neked mi a véleményed? Merre halad ez a sportág? Mi várható a jövőben? Írd meg itt ni, a cikk alatt!
Miért hányok manapság az edzőtermektől?
Testépítő vagy? Vagy csak egy hisztis kislány?
Szezonális gyúrósok, avagy miért ekkora az edzőtermi lemorzsolódás?
