A testépítés az idők végezetéig megmarad a külsőségek sportjának. Hiszen nincs még egy ehhez fogható sportág, ami ennyire látványosan meg tudná változtatni az ember fizikumát. A dolog oda-vissza működik, hiszen ha valaki abbahagyja az edzést, az izmai elkezdenek zsugorodni. Ez pedig azonnal látszik, míg egy sprinter vagy triatlonos esetében nincs az illető homlokára írva, hogy „Ma már 20 másodperccel rosszabb időket futok, mint fénykoromban”.
Evidenst tehát, hogy a motiváció jelentős részben gyökerezik a külsőségekből, az elismerés hajszolásából.
Körkérdésünkben arra kerestük a választ, hogy ki miért edz, mit vár ettől a sporttól.
– Én azért edzek, hogy végre nézzek is ki valahogy. Nem akarok akkora lenni, mint a Mr. Olympia színpadán állók, de még akkora sem, mint te – magyarázza Zoli, aki kedvenc gyakorlatairól érdeklődő kérdésünkre csak annyit válaszolt: – Mindig azt csinálom, amihez épp kedvem van. Szeretek edzeni, de nincs különösebb célom vele.
Találtunk nála elhivatottabb embert is. Márk 5 éve edz, és nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy később esetleg belekóstol a versenyszerű testépítésbe. – Végre találtam egy olyan sportot, amihez megvannak az adottságaim, és örömmel végezhetem. Korábban fociztam, de ott nagy mértékben függtem a csapattársaimtól, és őszintén szólva nehezen viseltem, hogy nem egyedül rajtam áll vagy bukik a meccs kimenetele.
Sanyi érdekes szubkultúrából jön, és bizony sok-sok fiatalnak lehet még hasonló hitvallása: – Nekem csak az számít, hogy minél nagyobb legyek. Meg persze erősebb is. A gyúrás mellett el akarok majd kezdeni valami küzdősportot is, mert elég veszélyes környéken lakom. Ha néha betérek a helyi kocsmába, nem szeretném, hogy belém kössenek. Szeretnék tiszteletet kapni, na. Ez az igazság.
A hölgyeket interjúnk napján egyedül Fruzsi képviselte, aki nem meglepő módon az „alakját szeretné formálni”. Ezért is láthatjuk leggyakrabban a belsőcomb-, illetve a farizomgépeken dolgozni. – Még 4-5 kiló felesleg lehet rajtam, ha sikerül leadnom, végre elégedett leszek a külsőmmel. Hogy utána mit fog csinálni, kitűz-e új célokat, azt még ő maga sem tudja.
Hogy mi motivál egy 15 éves kamaszt? Árpi következik. – Ha már magas nem lehetek, a jelenlegi 160 centim mellé szeretnék kajak-kigyúrt lenni. Hogy miért? Mert a kidolgozott testtel jobb esélyem van a csajoknál, és mindig is elégedetlen voltam a testemmel. A karom kerülete most érte el a 30 centit, hát van még hova fejlődni…
A „masters” vonalat nálunk Kálmán képviseli, aki már negyven felé járt, amikor elkezdett „lejárogatni” a teremben. – Tudod, az én koromban (46 év) már inkább azért edz az ember, hogy megőrizze az egészségét. Nem akarok elpatkolni, mielőtt a lányom leérettségizne. Az asszony is jobban elviseli, mintha kocsmába járnék.
Végül pedig következzen Péter, aki megértette, hogy mi a sport lényege az edzőtermen túl. – Nekem az edzés arról szól, hogy hétről hétre megpróbálom túlszárnyalni magamat, és mindig egy kicsivel jobb akarok lenni, mint az előző edzésen. Ez ad erőt az élet küzdelmeihez, és egyszerűen ez éltet engem az újabb és újabb célkitűzéseken keresztül.
Hét ember, hétféle vélemény. Igyekeztünk velük lefedni a nagy átlagot, és jól látszik, hogy valóban sokat nyom a latba a testépítés látványtechnikai „mellékhatása”, hiszen a többség valószínűleg csakis emiatt izzad a vasak (újabban inkább a gépek) alatt.
A „Kondis Béla” jelenség, avagy utolsókat rúgja a testépítés?
Alig van időd edzeni? Van megoldás
Nem neked való a testépítés, ha…
