Na, még egy hülyeség, amit az istennek se lehet kiirtani a begyepesedett testépítői szürkeállományból.
„Hogy eddzek, ha szálkásítani akarok? A súlyokból ugye vissza kell venni, és végezzek sok ismétlést?” – hangzik el a kérdés szinte minden alkalommal, ha diétára készül valaki. A válasz: megőrültél?
Milyen állatfaj az a szálkásító edzés?
Nos, röviden: kihalt, sosem volt. Valamiért az ragadt meg a fejekben, hogy diéta alatt máshogy kell edzeni. Ahhoz, hogy ezt a kételyt elhessegessük, meg kell értenünk a zsírvesztés folyamatát. Nem bonyolult!
Tehát a zsírégetéshez a súlyzós edzésnek közvetlenül nincs köze. Amikor izommunkát végzünk, az energiát glikogénből (tehát szénhidrátból) fedezzük. Zsírégetés – többnyire – akkor történik, amikor olyan mozgást végzünk, amely nem jár számottevő izommunkával, így nincs szükség szénhidrátra. Szervezetünk ekkor nyúl a zsírraktáraihoz. Klasszikus zsírégető mozgásforma az aerob edzés, egyesek a kardiózással is jó eredmények érnek el, de ezek a nagyobb izomveszteség miatt a többség számára felejtősek.
Akkor miért kell egyáltalán súlyzós edzést végezni diétában?
Azért, hogy minél több izmot megtartsunk. Naturál testépítők borzalmasan megszívhatják ilyenkor, és megsokszorozódhat az amúgy is jelentős izomveszteség.
A súlyzós edzés közvetve segíti a zsírégetést, azzal, hogy fenntart egy kellően magas anyagcsereszintet. Minél jobb az izom/zsír arányunk, annál eredményesebben tudunk zsírt égetni.
Hogyan eddzünk, ha diétázunk?
Semmiféle drasztikus változtatásra nincs szükség. A súlyokból visszavenni elmebeteg ötlet, és egyenlő az ön-, illetve izomgyilkossággal. A képlet könnyedén megérthető: ha valamire a testnek nincs szüksége, idővel leépíti. Hatványozottan igaz ez a rengeteg energiát felemésztő, „felesleges” izomzatra, amit testünk lépten-nyomon igyekszik leépíteni a francba, mert a túléléshez sokkal fontosabb a zsírszövet gyarapítása. Csak ugye a kőkorszakban még nem voltak finomított szénhidrátok, és valószínűleg egy hangyányival többet is mozogtak elődeink. A régi beidegződések tehát megmaradtak, és ki tudja mennyi idő kell az evolúciónak arra, hogy ezt a mélyen izomellenes, zsírszövetet favorizáló rendszert kinőjük.
Szóval az edzés. Egyetlen dolog lebegjen a szemed előtt: a lehető legtöbb izmot meg kell tartanod! A fenti magyarázat után most már érthető, hogy miért kell ennyire ragaszkodunk a lehető legnagyobb súlyokhoz. Ha visszább veszel a terhelésből, tested úgy ítéli meg, hogy kevesebb izomtömegre lesz szüksége, és szépen elkezdi lebontani. Hisz fölösleges, sokba kerül a fenntartása.
Az viszont elkerülhetetlen, hogy egyszerűen visszább KELL venned majd a súlyokból, hiszen glikogénraktáraid le vannak merülve, és kalóriadeficitben vagy. De a muszájból történő terheléscsökkentés nem keverendő a szájhagyomány útján terjedő hülyeséggel.
Összefoglalva
Ha diétázol, ESZEDBE NE JUSSON visszább venni a súlyokból! Csak akkor csökkentsd, ha már muszáj, és képtelen vagy a munkát a megszokott minőségben végezni. Foggal-körömmel ragaszkodj a megszokott súlyokhoz, és bár fejlődni biztos, hogy nem fogsz, az erő- és izommegtartás legalább akkora kihívás lesz, mint ugyanezek növelése.
