Rovarfehérje – ez lehet a jövőnk, ismerkedjünk meg vele!

Az élelmiszeripart világszerte alapjaiban változtathatja meg a Föld népességnövekedése és bolygónk erőforrásainak túlzott kihasználása. Nem beszélve a környezetszennyezés egyik “áldásos” hatásáról, a globális felmelegedésről.

A testépítés, erőemelés és még egy sor egyéb, jelentős izommunkát (anaerob terhelést) igénylő sport képviselői jellemzően magas (legalább 1,5 gramm/testsúlykilogramm) fehérjetartalmú étrendet követnek. Nem véletlenül, hiszen enélkül jóval gyengébb eredményeket érnének el.

Fehérjeforrásaink közül az állati fehérjéket tekintjük teljes értékűnek, tehát olyan fehérjének, amely minden esszenciális aminosavat tartalmaz. Hagyományosan a csirke és egyéb nem túl zsíros szárnyasok, marha, sovány sertés, illetve halak, tojás, néhány tejtermék és a tejsavófehérje képezik egy átlag erősportoló étrendjének fehérjerészét.

A környezet pusztulása és a globális felmelegedés viszont mindezt keresztülhúzhatja. Egyre nehezebb a Föld növekvő népességét etetni – 2050-re már 9 milliárd fölött lesz bolygónk lakóinak száma. Az állattenyésztés – ezen belül kiemelkedően a szarvasmarha-ágazat – rengeteg tiszta édesvizet igényel, amiből egyre kevesebb áll rendelkezésre.

Egyre nő az új legelőterületek miatt elpusztított erdőterület, és persze ezzel együtt zsugorodik a természetes erdőségek mérete. A tengerekben egyre kevesebb a hal, nem véletlenül vezettek be halászati kvótákat. Amit egyes országok esetleg betartanak, mások magasról szarnak rájuk.

Egyes pesszimista forgatókönyvek szerint pár évtizeden belül

nem lesz a fejlett országokban sem olyan jó világ, hogy különösebb anyagi megrázkódtatás nélkül jutunk hozzá minőségi fehérjeforrásokhoz.

Lehet, hogy elbúcsúzhatunk a mennyi angolos sztékektől, és sült lazacot sem tudunk csak úgy rendelni egy étteremben. A hús egyik alternatív előállítási módja lehet egy sejtszaporításos módszer, melyről itt írtunk bővebben.

Ha nem találunk megoldást a mezőgazdaság környezetbarátabbá és kevesebb energiát igénylővé alakítására, lehet, hogy a Földön meglepően elterjedt rovarokkal kell kiegészítenünk étrendünket. Vagy akár teljes mértékben rájuk alapozni fehérjebevitelünket. Egy felmérés szerint 113 országban esznek rovarokat, és  – bármily hihetetlen egyeseknek – boldogan élnek az emberek.

Milyen rovarok jöhetnek számításba?

Természetesen ahogyan a gerinces állatok esetében, a rovaroknál is változó a kép. A rovarok egyébként alapvetően magasabb fehérjetartalommal rendelkeznek, mint a legtöbb, ma még alapvető fehérjeforrásunk. Fajtól és fejlődési állapottól (pete, lárva, báb, kifejlett rovar) 20-76 százalék között mozog a rovarok szárazanyag-tartalma.

A világon több mint 2000 ehető rovarfajt tartanak nyilván. Leggyakrabban

bogarak, hernyók, méhek, darazsak és a hangyák, továbbá sáskák, szöcskék, tücskök, kabócák, poloskák, termeszek, szitakötők és legyek kerülnek az asztalra,

ma még többnyire a harmadik világ országaiban.

A legtöbb rovart Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában fogyasztják, míg a nyugati kultúra döntően elutasítja az efféle tápanyagbevitelt. Mindez csak megszokás, illetve épp annak a hiánya miatt van, hiszen racionális érvek nem szólnak a rovarfogyasztás ellen.

Sőt! Rengeteg energiaforrást megspórolhatunk az átállással. Az étkezési rovarok tenyésztése sokkal kevesebb vizet igényel, mint például a marha vagy a csirkehús előállítása. A tápanyagokat a rovar szervezet nagyobb hatékonysággal alakítja át értékes fehérjévé. A házi tücsök esetében például a takarmány-átalakítás a csirkéének kétszerese, négyszer nagyobb, mint a sertéseknél, és több mint 12-szer nagyobb, mint a szarvasmarháknál.

A rovarok tápértéke

Az ehető rovarok tápértéke igen változatos skálán mozog, hiszen óriási fajgazdagság áll rendelkezésünkre. Egy kutatás szerint bizonyos rovarok különösen kedvező tápértékkel rendelkeznek. A vizsgált házi tücsök, pálmafúró ormányosbogár lárvája és a közönséges lisztbogár például egészségesebbnek bizonyult, mint a marha vagy a csirke. A kutatás azt is állítja, a rovarok fehérjéje értékes, jó aminosavprofillal rendelkezik.

A rovartáplálék igen gazdag egyszeresen és többszörösen telítetlen zsírsavakban is, valamint nyomelemekben: réz, vas, mangán, cink, magnézium, foszfor, szelén. Vitamintartalma is jelentős: főleg B-vitaminok, illetve folsav.

Ami az energiatartalmat illeti, a lárvák és a bábok magasabb, a kifejlett rovarok alacsonyabb kalóriértékűek. Minél magasabb egy rovar fehérjetartalma, annál kisebb az energiatartalma – ellentétben a magas zsírtartalmú fajokkal.

Néhány rovarfaj energaitartalma/100g

Ausztrál pestis sáska Chortoicetes terminifera Felnőtt Ausztrália 499 kcal
Vörös szövőhangya Oecophylla smaragdina Felnőtt Ausztrália 1272 kcal
Közönséges lisztbogár Tenebrio molitor Lárva USA 206 kcal
Közönséges lisztbogár Tenebrio molitor Felnőtt USA 138 kcal
Mexikói levélvágó hangya Atta mexicana Felnőtt Mexikó 404 kcal
Kétfoltos mezei tücsök Gryllus bimaculatus Felnőtt Thaiföld 120 kcal
Japán rizsszöcske Oxya japonica Felnőtt Thaiföld 149 kcal
Barna foltos sáska Cyrtacanthacris tatarica Felnőtt Thaiföld 89 kcal
Selyemhernyó Bombyx mori Báb Thaiföld 94 kcal
Keleti vándorsáska Locusta migratoria Felnőtt Hollandia 179 kcal

 

Bednářová hét fajt vizsgált a fehérjetartalmuk szempontjából, és arra a következtetésre jutott, hogy a rovarok szárazanyagtartalmán belüli fehérjerész 13 és 77 százalék között mozog, de inkább a nagyobb értékhez tolódva.

Rend vagy alrend Latin név Színpad Fehérje-tartalom (% szárazanyagban)
Bogarak Coleoptera Imágók és lárvák 23-66
Lepkék Lepidoptera Bábokés lárvák 14-68
Hemipterák (félfedelesszárnyúak, pl. színkabócák, poloskák) Hemiptera Imágók és lárvák 42-74
Homopterák (kabócák, levélbolhák, levéltetvek) Homoptera Imágó, lárva és pete 45-57
Hártyásszárnyúak (legyek, hangyák, méhek, darazsak) Hymenoptera Imágó, báb, lárva és pete 13-77
Szitakötők Odonata Imágók és lárvák 46-65
Egyenesszárnyúak (sáskák, szöcskék, tücskök) Orthoptera Imágók és lárvák 23-65

 

Az aminosav-összetétel vizsgálatakor a tudósok arra jutottak, hogy a rovarfehérje biológiai értéke jónak mondható. Jellemzően magas értékeket mértek a fenilalanin és tirozin esetében, és találtak olyan rovarfajokat, amelyek nagy mennyiségben tartalmaznak lizint, triptofánt és treonint.

Zsírtartalom

Az étkezési rovarok átlagosan 10-60% zsírt tartalmaznak a szárazanyagra vetítve.  A lárváknak magasabb a zsírtartalma, mint a többi fejlődési szakasznak.

Név Latin név Fejlődési szakasz Zsírtartalom (szárazanyag% -ban)
Selyemhernyó Bombyx mori Báb 29
Nyugati mézelő méh Apis melifera Fészekalja 31
Keleti vándorsáska Locusta migratoria Nimfa 13
Viaszmoly Galleria mellonella hernyó 57
Jamaicai mezei tücsök Gryllus assimilis Nimfa 34
Közönséges lisztbogár Tenebrio molitor Lárva 36
Óriás lisztbogár Zophobas atratus Lárva 40

 

A rovarokban található zsír mintegy 80 százalékát trigliceridek alkotják. Második leggyakoribb zsírfajta a foszfolipidek, majd ezt követi az olajsav, a linolsav és a linolénsav.  A koleszterintartalmuk is jelentős lehet.

Az ehető rovarok jelentős mennyiségű rostot tartalmaznak. Az emészthetetlen kitin a rostok legelterjedtebb formája a rovarokban. A kereskedelemben tenyésztett rovarokban a kitin mennyisége 2,7-49,8  mg / kg friss tömegre (11,6 és 137,2  mg / kg szárazanyagra).

Rost (kitin) tartalom:

Név Latin név Színpad Rosttartalom (% szárazanyagban)
Selyemhernyó Bombyx mori Báb 14
Nyugati mézelő méh Apis melifera Fészekalja 11
Keleti vándorsáska Locusta migratoria Nimfa 27
Viaszmoly Galleria mellonella hernyó 21
Jamaicai mezei tücsök Gryllus assimilis Nimfa 8
Közönséges lisztbogár Tenebrio molitor Lárva 18
Óriás lisztbogár Zophobas lisztbogár Lárva 17

 

A rovarok ásványiaanyag-tartalma is jelentős. Szinte az összes mikroelem megtalálható bennük, lásd: vas, cink, kálium, nátrium, kalcium, foszfor, magnézium, mangán és réz.

A rovarok testében különféle, vízben és zsírban oldódó vitaminok is megbújnak, különös tekintettel a B12 és B2-vitaminra, de több fajban kimutatták a retinol és béta-karotin, valamint D és E-vitaminok jelenlétét.

Elkészítés, gasztronómiai érték

Az étkezési rovarokat célszerű néhány nap koplaltatás után forró vízbe dobva megfőzni, esetleg sütni, párolni.

Ami az ízüket illeti, az alábbi, általunk jobban ismert élelmiszerekhez hasonlíthatóak:

Ehető rovar Íz és íz
Hangyák, termeszek Édes, kissé mogyorós
Gyászbogarak lárvái Teljes kiőrlésű kenyér
Farontó bogarak lárvái Zsíros szegyhús
Szitakötő lárvák és más vízi rovarok Hal
Csótányok gomba
Csíkos pajzsospoloska Alma
Darazsak Fenyőmag
Molylepke lárvája Nyers kukorica
Viaszos pajzstetvek Sült krumpli
Búvárpoloska petéje Kaviár
Bagolylepkék hernyói Hering

 

A rovarfogyasztás kockázatai

Természetesen hátulütői is lehetnek a rovarfehérje-bázisú étrendnek. A vadon élő rovarok begyűjtése súlyos beavatkozást jelenthet a táj ökoszisztémájába. Ezért ajánlott a gazdaságokban, ellenőrzött körülmények között tenyésztett rovarokat fogyasztani.

Nem ajánlott olyan rovarokat fogyasztani, amelyek szerves hulladékon élnek. Egy másik kutatás szerint viszont megfelelő kezelés mellett az állati hulladékok biztonságosan használhatók takarmányként a rovar fehérje szintéziséhez.

Egyes rovarfajok toxikus és allergén anyagokat is tartalmazhatnak.

Mi várható a közeljövőben?

Az élelmiszeripar már széleskörű adatbázissal rendelkezik a fogyasztható rovarokról, és folyamatos növekedés várható a rovarfogyasztás terén. A higiéniai és toxikológiai vizsgálatok jelentős előrehaladást mutatnak, de további kutatásokra van még szükség, és a jogszabályok terén is vannak még hiányosságok.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük