Rossz magyar étkezési szokások – ezért (is) nézünk ki szarul

A hagyományos magyar étkezési szokásokkal kapcsolatban bátran kijelenthetjük: nem kompatibilisek az egészséges életmóddal.

Ha ragaszkodunk a 20-30-40 éve belénk nevelt dogmákhoz, nagyjából úgy is fogunk kinézni, mint elődeink. Sőt, a helyzet az utóbbi évtizedekben még rosszabbodott is a fizikai aktivitás csökkenésével. Bár – elsősorban a nagyvárosokban – kialakult egy vékony, egészségtudatos réteg, a lakosság nagy része túlsúlyos, és bántóan magas az elhízottak aránya a magyarok körében.

Itt egy statisztika a közelmúltból:

Bár a BMI-t vették alapul – amelyről itt fejtettük ki, hogy egy átlagosnál jelentősen izmosabb embernél már torzít – azért eléggé beszédesek ezek az adatok. Csupán négy ország “büszkélkedhet” azzal, hogy még a magyaroknál is kövérebbek.

Feszegettük már korábban, hogy ennek mi az oka, és arra jutottunk, hogy a rossz étkezési szokások és a fejletlen mozgáskultúra együttesen adja ezt a rettenetes eredményt.

Mi a baj a magyarok étkezési szokásaival?

A legfőbb probléma az, hogy a táplálkozásunk nem tudatos. Nem tanítják az iskolában, felnőttkorban pedig nincs igény az információra. Nagyon kevés emberben tudatosult, hogy az étrend mekkora hatással van az egészségére. Ha meg beteg lesz, az a természetes, hogy orvoshoz megy, és az majd jól kigyógyítja a nyavalyából.

Pedig mennyi mindent lehetne megelőzni a testtömeg optimalizálásával és némi sport beiktatásával. Sajnos a legtöbb embernél az alapok sincsenek meg. Nem tudják, hogy az egyes étkezésekkel mit visznek be szervezetükbe, és ezek az anyagok mit művelnek odabent.

Ha azt hallják, hogy fehérje, maximum a “tömegnövelő szerek” vese- és májkárosító hatása jut eszükbe – de például az alkohol az jó, mert “gyógyszer”, és van közöttük hungarikum is. Hurrá!

Ezek a legfőbb gondok az átlag magyar ember étrendjével

A tudatosság teljes hiánya

Az összes többi pont ebből az egyből következik. Fogalma nincs szerencsétlennek, hogy mit eszik. Teljesen mindegy a tápanyag-összetétel (“mik azok a tápanyagok?”), a lényeg, hogy finom legyen.

Egyszerűen nem érti az átlagember, hogy semmit sem tehet büntetlenül a testével. Pedig rém egyszerű az összefüggés: az vagy, amit megeszel.

A jó étel “laktató”

Néhány évtizede (Rákosi- és Kádár-rendszer környéke) még nem voltunk így elkényeztetve. Kevés lehetőség közül választhattunk – hiánygazdaság ugyebár -, így arra jutottak az emberek, hogy ami hozzáférhető, az legalább legyen gazdag és “laktató”. Jó kis zsíros, szénhidrátdús kaják képezték a magyar étrend alapját, hús meg heti 1-2-szer került az asztalra. Az sem a minőségi fajtából, jobbára disznó volt, lehetőleg eredetileg zsírsertésnek nevelve.

 

Zabálj, amíg ki nem pukkadsz!

Sokan még mindig – tudatosan vagy tudat alatt – a jómód jelének érzik, ha nagy családi vagy baráti zabálásokat képesek rendezni. A 4-5 fogásra még rátesznek egy lapáttal a jó magyaros kínálással (unszolással), hisz’ megsértődik a házigazda, ha nem eszed magad nála betegre.

Rántott hús

Fáj után a gyomrunk? Beveszünk valami gyógyszert rá, aztán vagy segít, vagy magától is elmúlik a kellemetlenség.

Éhes vagyok, bekapok valami “péksütit”

Ezt is a tudatlanság szüli. Az egyik legkárosabb és úgymond “hizlaló” dolog a magas glikémiás indexű szénhidrát önmagában való fogyasztása. De most mit csináljunk, ez a divatos és trendi, mellesleg ezek az élelmiszerek finomak is. Aztán megy a sírás, ha hízunk, pedig “csak csipegettem”. Na ja, de nem szart kellett volna csipegetni, hanem normális ételt.

Nem mehetünk el szó nélkül egy korábban évekig sugárzott, rettentő káros üzenetet hordozó reklám mellett sem, amelynek talán sokan emlékeznek még a szlogenjére: “ha éhes vagy, dobj be egy sznikerszt”.

A magyaros étel jó, mert magyaros

Véletlenül se nézd meg az összetételét, csak tömjed befelé a jó zsíros tőtött káposztát.

Töltött káposzta

És mellé röhögd ki a salátazabáló (“nem vagyok én üregi nyúl”) mediterránokat, vagy a rizsen és halon élő “ferdeszeműeket” – nézd meg, Japán és Kína mennyivel kevésbé van elhízva. Legalább a heti rendszerességel fogyasztott élelmiszereidet nézd meg a tápanyagtáblázatokban, hátha megvilágosodsz.

Szomjoltásra sört igyál, mert az “férfias”

Bizonyított tény, hogy a legtöbb sör a nyári kánikula alatt fogy. Valamiért elterjedt, hogy ez a jelentős szénhidráttartalmú lötty “oltja a szomjat”. Egy darabig biztosan, majd még többet és még többet akarsz belőle inni, és a végén a plusz kalóriáktól fel is építesz egy “szexi” apatestet.

Sör

Alapszabály, hogy meg sem szabad várnod, míg megszomjazol, mert akkor már régen baj van – dehidratált lettél. Na, és erre még ráiszol egy kis cukros-alkoholos levet, hadd hajtson ki belőled még több vizet. Okos!

“Reggelire csak egy kávé, nincs időm másra”

Nem azt mondjuk, mint a szintén téves régi mondás, hogy “reggelizz, mint egy király”, de ha mondjuk napi 5 étkezésed van, akkor az első étkezés során nagyjából a napi tápanyagbeviteled egyötödét kellene elfogyasztanod.

Kávé

Szervezeted ébredés után rendesen éhezik, és ha nem jut azonnal élelemhez, majd bosszúból raktározásba kezd, ha délben, farkaséhesen jól bezabálsz.

“Most épp >fogyózom<“

Nehogy már ki tudjuk mondani a szót, és még becézgessük is. Az egyébként is gyűlöletes fogyókúra kifejezés akkor kúszik be egyesek életébe, amikor rádöbbennek, hogy valami nem stimmel a kinézetükkel. Ilyenkor már többnyire késő, a felszedett zsírtömeget egy normális életmóddal is hosszú hónapok vagy évek elatt tudnák ledolgozni. Nekik viszont azonnali megoldás kell, és ismeretek hiányában jöhetnek az elmebeteg csodadiéták, és a sokszor a bűncselekmény fogalmát is kimerítő fogyasztószerek kipróbálása. Természetesen bármiféle eredmény nélkül.

Nos, ezek lehetnek a legfőbb okok, amiért továbbra is a magyar Európa legelhízottabb nemzete. Talán lassan elindul valamiféle változás, terjeszd te is a tudást, hogy szeretteid is hosszú, egészséges életet élhessenek!