A testépítést érintő, a közelmúltban érezhetően megszaporodott halálesetek Ronnie Coleman nyolcszoros Mr. Olympia-győztesét is arra sarkallták, hogy szóljon pár szót a sportág kockázatairól.
Különösebben ő sem kímélte magát
Talán még emlékezhetünk, Big Ronversenyzőként nem kifejezetten a testépítés egészséges oldalát közvetítette felénk, hanem szinte bármi áron való győzni akarásét. Ha a legalább két évtizeden keresztül tartó masszív kokszolástól (amit ő minden bizonnyal szerencsésen megúszott komoly szervi károsodás nélkül) el is tekintünk, Ronnie régi edzésvideóiból azért átjön a lényeg. „Yeah, Buddy! Lightweight, baby!” – kiabálja kappanhangján az egykori arlingtoni rendőrtiszt, majd akkora súlyokat mozgat meg, amelyek komolyabb szintű erőemelőknek is becsületére válnának.
Itt van például az emlékezetes 360 kilós guggolása – oké, nem raw-ban tolja, de a guggolóruha nem ad annyi pluszt, mint a fekvenyomó:
Sajnos meg is lett az eredménye a test kizsigerelésének, és bár Ronnie rendre azt nyilatkozza, hogy semmit nem bánt meg, és a nyolc Mr. Olympia-győzelemért megérte lerokkannia, azért tíz gerincműtét után csak megvilágosodik még a legeltökéltebb testépítő is.
Orvosi kontroll a testépítők fölött
Ronnie nemrég arról beszélt egy interjúban, hogy testépítők hosszabb életkilátásainak kulcsa a rendszeres orvosi vizsgálatok elvégzése. Konkrétan a vérképelemzést említi, de természetesen ezen kívül számos egyéb vizsgálat szükséges ahhoz, hogy csökkenteni lehessen a sportolók halálozásának kockázatát. A közelmúltban Larry Wheels is beszámolt arról, hogy megvizsgáltatta a szívét.
„Nem tudom, mitől halnak meg ezek az emberek, többnyire nem derülnek ki a részletek, és mindig rengetegféle pletyka kel ilyenkor szárnyra”
– elmélkedik Ronnie, de hozzáteszi, ha ezek a testépítők minden óvintézkedést megtettek volna az ellen, hogy ne haljanak meg idejekorán, akkor valószínűleg megelőzhetőek lettek volna a tragédiák.
Ronnie egy emlékezetes esetet is felidézett versenyzőkorából. 2001-et írtunk ekkor, és abban az évben kétszer is csúcsformát kellett időzíteni. Az év eleji Arnold Classicon és az október Mr. Olympián is ki akarta hozni magából a maximumok maximumát. Ez nem bizonyult jó ötletnek, ugyanis – mint meséli az interjúban – ebben az évben jött rá, hogy
ezért a sportért nem érdemes meghalni.
Soha nem felejti el a történteket:
Emlékszem, a 2001-es Mr. Olympia reggelén felébredtem, és iszonyú rosszul éreztem magam. A versenyen a tökéletes formához szükséges egy kis dehidratáltság, a folyadékmegvonás viszont akkor majdnem végzetes lett. Felhívtam az étkezési tanácsadómat, és azt mondtam neki, én nem versenyzek, megyek a kórházba. Úgy éreztem, mint meghalok, annyira ki voltam száradva. Ő viszont azt tanácsolta, hogy szerezzek gyorsan egy gallon (kb. 3,8 liter) vizet, és igyak annyit, amennyit csak tudtok. Megfogadtam a tanácsot, ittam, és jobban is lettem. Viszont egy életre megtanultam a leckét, és soha többé nem követtem el ehhez hasonló butaságot.
Abban az évben – bár igen szoros küzdelemben – Ronnie elnyerte harmadik Mr. Olympia-címég Jay Cutlerrel szemben, és a későbbi nyolcszoros Mr. Olympia bajnokban tudatosult, hogy egy évben kétszer csak olyan áron tudna top formát hoznia, ha az már az életét veszélyezteti.
Ronnie Colemannak szilárd meggyőződése, hogy a megfelelő egészségügyi szűrések és vérvizsgálatok elengedhetetlenek egy olyan veszélyes sportban, mint a (versenyszerű) testépítés.
Ronnie fent említett interjúban Bradley Martyn testépítő-fitnesz-influenszerrel beszélget, és többek között elmeséli, mennyire izmos volt már azelőtt, hogy súlyzót fogott volna a kezében, és mikor döntött úgy, hogy felhagy rendőri karrierjével, és kizárólag a testépítéssel kíván főállásban foglalkozni.
