Az Egyesült Államok mellett már szinte az egész világot felforgatta George Floyd esete.
Floydot 2020. május 25-n Minneapolisban kapcsolták le, mert állítólag hamis pénzzel fizetett egy csomag cigarettáért. De az is lehet, hogy csak összekeverték valakivel. Az intézkedés során a 44 éves Derek Chauvin nevű rendőrtiszt a járőrkocsi mellett a földre teperte a férfit, majd Floyd nyakára térdepelt, és nyolc percen keresztül nem hagyta megmozdulni, aminek következtében a férfi nem kapott levegőt, majd meghalt.
Az esetvilágszerte óriási felháborodást keltett, elsősorban azért, mert az áldozat fekete, a rendőr pedig fehérbőrű. Egyes döntéshozók, illetve a csordaszellem a megfelelési kényszer miatt már olyan baromságokra vetemedtek, hogy egyébként korhű filmeket tiltanak be, szobrokat döntögetnek, vagy éppenséggel nem használják a fehérítő kifejezést.
A testépítés sem maradhatott ki ebből
Természetesen a sport világába is begyűrűzött az őrület, és naná, hogy az egyébként színes bőrű versenyzők által bőven felülreprezentált profi testépítés is áldozatázl esett. Megszólalt ugyanis egy korábbi kiváló, és ma is remek formában lévő versenyző, Robby Robinson.
Az 1946-os születésű Robinson, akit fénykorában találóan a testépítés „fekete hercegének” is neveztek, azt állítja, karrerje során számos hátrány érte azért, mert afroamerikainak született.
A Generation Iron-nak adott interjújábanpéldául arról beszél, hogy szerinte egy fekete versenyző jelentős hendikeppel indul (vagy inkább indult az ő korában) a testépítésben. Egész pontosan arra céloz, hogy
azért nem kapott sohasem Weider-szerződést, mert afroamerikai származású.
Erről aktív évei alatt nyilvánosan nem beszélt, de most, hogy 74. életévét is betöltötte, úgy érzi, nincs már veszítenivalója.
Robby említ néhány konkrét esetet is, ahol meglátása szerint rasszizmus áldozatává vált.
Például azt állítja, hogy Joe Weider azt mondta neki, hogy kifejezetten a származása miatt nem szerződteti a csapatába.
Egy Weider-szerződés a testépítés aranykorában azt jelentette, hogy a Joe bácsi szárnya alatt fejlődgető versenyzők igazi profik lehettek. Nem kellett dolgozniuk, napjuk 100 százalékát a testépítésnek szentelhették. Viszont ennek ára is volt, ha ugyanis nem hozták az elvárt eredményeket, repültek a teamből.
Robinson elmondása szerint az akkoriban Weideréknek dolgozó barátnője is rasszista támadásokat volt kénytelen elszenvedni.
Azt azért elismeri, hogy később számos fekete versenyző is szerződést kapott Weidertől – valami változhatott időközben – de ő csak arról tud beszélni, amit saját maga tapasztalt.
Tudod, amikor aktív versenyző voltam, a fizetésem mindig kevés volt. Eleinte nem értettem. De vessük össze az én gázsimat például a Rich Gaspari (szerk.: ő fehérbőrű versenyző) által kapott összegekkel. Rich valahogy mindig megkapta a maga 10 ezer dollárját az IFBB versenyeken elért második helyezésekért. Míg az én csekkemen csak 6 ezer dollár állt. Az én fizetésem rendszerint kevesebb volt, mint az övé. Nem voltam abban a helyzetben, hogy ezt szóvá tegyem Wayne DeMiliának (szerk.: DeMilia akkoriban szintén megkerülhetetlen figura volt a testépítésben). Le kellett nyelnem a békát. Csendes voltam, magamban tartottam a sérelmeimet. De rengetegszer tapasztaltam rasszizmust
– fejtegeti az interjúban Robby Robinson.
A teljes beszélgetés itt nézhető meg, angoltudás szükséges hozzá!
Robby Robinson a 70-es és 80-as években élte testépítői fénykorát. Kétszer is kategóriagyőztes volt a Mr. Olympián, ám összetettben nem tudott nyerni. 1994-ben viszont győzött a Masters Olmypián, 1997-ben és 2000-ben pedig az 50 év fölötti kategóriában szerezte meg az első helyet..
