Gyakran éri az a vád a testépítőket, hobbisúlyzózókat, hogy az általuk épített izomzat nem jó semmire, csak dísznek van, meg amúgy is, az igazi „paraszterő” ellen semmi esélyük. Boncolgassuk egy kicsit, hogy mire gondol itt a költő (igazából falusi alkesz), aki vélhetően önigazolást keres, vagy csak egyszerűen nem éri fel ép ésszel, hogy a söröskorsók emelgetésén túl is létezik sport.
Cementeszsák, téglacipelés, talicskázás
Ugye ismerős, amikor valaki – izomzatilag nem túlzottan fejlett személy – szinte minden esetben kéretlenül, kezdeményezően lép fel a nála izmosabb emberrel szemben azzal, hogy „hiába vannak akkora pajszereid,nem bírsz egy mázsa téglát talicskával áthordani az udvar másik végébe”.
De tényleg az a célja egy testépítőnek vagy erőemelőnek, hogy jól teljesítsen bizonyos fizikai munkakörökben? Eléggé beszűkült látásmódra utal, ha valaki úgy gondolja, más ambíció nem vezérelhet egy súlyzós edzést végző személyt. Esélye sincs megérteni, hogy testünk fizikai teljesítőképessége határainak feszegetése jóval nemesebb cél, mint (tisztelet a kivételnek) félrészegen, szájból kilógó cigivel trógerolni egy építkezésen.
Ráadául full retardált dolog összekeverni a fizikai erőt az állóképességgel.
„A Jóska sokkal erősebb nálad”
Még az is, lehet, hogy igaz, de vizsgáljuk meg a kérdést egy másik szemszögből. Azért erős a Jóska, mert nap mint nap nehéz zsákokat cipel? Nem valószínű. A nagyon alacsony edzettségű emberek valamelyest erősödnek a fizikai melótól, de egy ponton túl inkább hátráltatja az ember fejlődését, hiszen a cementeszsákok manuális logisztikájába nehéz progressziót vinni, a terhelés egy ponttól nem növelhető tovább.
Szóval Jóska – ha egyáltalán erősebb, és nem ismét csak arról van szó, hogy hozzászokott a gürcöléshez, és rutinná váltak a mozdulatok – egyszerűen jobb adottságokkal rendelkezik, mint a kipécézett gyúrós, és a szar étrend, pia stb. ELLENÉRE is megőrzött ebből valamennyit. A rossz hír, hogy a hozzá hasonló alakok nem szoktak „szépen öregedni”, és jellemzően korán is halnak.
„A fizikai munkától elvérezne!” – így reagáltak egyesek Kathi Béla reklámjára
Mi van, ha egy gyúrós „rágyúr” a fzikai munkára?
Lehet, hogy kezdetben könnyedén szívatható az izmosabb, ámde kubikolásban kevésbé járatos fickó azzal, hogy a rutinos, alkesz (ismét tisztelet a kivételnek) melósok gyorsabban megraknak egy talicskát, de ha a gyúrós célként tűzi ki, hogy jobban teljesítsen ebben, nagy valószínűséggel kenterbe veri majd Jóskát és a brigádját.
„Leverlek”=erősebb vagyok nálad?
Faluhelyen ma is szokás a férfiember erejét az alapján mérni, hogy mennyire tud verekedni. Vagyis érvek híján fizikai ráhatással ráerőltetni ellenlábasára a saját akaratát/álláspontját. A paraszterő tehát jelenthet esetenként kellő gátlástalanságot és verekedési tapasztalatot, de az ilyen, egyébként harcművészetek terén képzetlen alakok rendre elvéreznek, ha küzdősportban jártas személlyel találják szemben magukat.
Akkor hát mit jelent a „paraszterő”? Létezik egyáltalán?
A paraszterő tulajdonképpen két összetevőből forrta ki magát: adottság és állóképesség. Előbbin ugye már nem tudunk változtatni, utóbbi viszont fejleszthető, ha akarjuk. Szóval ha izmosodni és erősödni akarsz, nem az izommunka szempontjából szinte értelmezhetetlen fizikai melót ajánljuk.
Egyébként a súlyzós edzés a fizikai munka – ha muszáj – megférhet egymás mellett, de néhány fontos szabályt be kell ilyenkor tartani.
Na és akkor nem is léteznek „felfújt” izmok?
Egy-két kirívó esettől – például a jó öreg Synthol – eltekintve a „felfújt izomzat” kifejezés egy jókora hazugság és egyfajta önigazolás is („én is tudnék akkora izmokat, de nem akarok”). Értjük, persze, hogy mire akarnak egyesek eme szókapcsolattal utalni, de talán helyesebb lenne úgy fogalmazni, hogy „a mindennapi élethez szükségtelen izmok”. Ne feledjük, hogy testünk addig tartja fenn az izomszövetet, amíg úgy érzi, szükség van rá. Ha tehát egy 55-ös karú csávót látsz az edzőteremben, az ő izomzata pont akkora, amekkorára szüksége van, hiszen minden bizonnyal nem kis súlyokat emelget.
