Mitől nő az izom? Hipertrófia, bedurranás, izomnövekedés

Az izomnövekedés mechanizmusához általában kétféle végletes hozzáállás kapcsolható: a) csinálunk valamit egy súlyzóval és szarunk bele vagy b) nyakig merülünk a tudományban, és Excel-táblázatokkal meg bonyolult képletekkel próbáljuk modellezni a folyamatot.

Nyilvánvaló, hogy az igazság valahol a kettő között van. Ahhoz, hogy a súlyzós edzésből kihozhasd a maximumot, legalább alapszinten tisztában kell lenned azzal, hogy mi, hogyan és miért történik izmaidban, ami optimális esetben méret- és erőnövekedéshez vezet. A vicc az, hogy e mechanizmust pontosan a kutatók sem ismerik, de sebaj, azt már tudjuk, hogy mit kell tennünk, ha az erő és/vagy az izomtömeg növelése a célunk.

Izomnövelés, hipertrófia

Az izom felépítése

A harántcsíkolt izomrostok sejtjei két részből tevődnek össze:

miofibrillumból és szarkoplazmából.

A miofibrillum az izomrost összehúzódásra képes része. Az izom legkisebb egységeként ismert szarkomerekből áll, ezeket pedig két fehérje, az aktin és a miozin alkotja.

A szarkoplazma az izomrost sejtplazma része, a miofibrillumok között helyezkedik el. Összehúzódásra nem képes, viszont fontos feladata van: itt tárolódnak a raktározott tápanyagok (glikogén, kreatin-foszfát, ATP stb.) Tartalmaz továbbá enzimeket, ionokat, hormonláncolatokat és összehúzódásra nem képes fehérjéket, valamint mitokondriumokat, ahol az ATP-szintézis történik.

Izom szerkezete, izom részei

Hogyan nő az izom?

Az izomnövekedés alapvetően kétféle módon mehet végbe: sejtszám-növekedéssel (hiperplázia) és a sejtek méretének növekedésével (hipertrófia)

Izomsejtek számának növekedése – hiperplázia

E jelenség lényegében a mai napig vitatott, ám egyes kísérletekkel elvileg igazolták, hogy az izomsejt-gyarapodás nem csak újszülött korunkban lehetséges, hanem később is.

Az elmélet lényege az, hogy az edzés hatására megnövekedett izomsejt később szétválik kisebbekre. Ezt azzal magyarázzák, hogy a megnövekedett izmot a hajszálerek már nem tudják megfelelően ellátni vérrel és tápanyagokkal, ezért a nagy rostból két kisebb lesz, amit sokkal könnyebb erekkel behálózni és fenntartani. Vagy igaz, vagy sem, de annyi bizonyos, hogy edzés hatására valóban nő az izmokban lévő vérerek száma és ezzel együtt a tápanyagellátás. Mindazonáltal a hiperplázia mértéke nagyjából elhanyagolható, 3-5 százalékot tesz ki az elmélet szerint.

Izomméret-növekedés – hipertrófia

Ez a fő mozgatórugója a szemmel látható izomnövekedésnek, gyarapodásnak. A hipertrófia mögött a szarkoplazma, vagy a miofibrillum, vagy mindkettő növekedése áll.

Megfelelően intenzív edzés hatására biokémiai és endokrin aktivitás indul be, és kiszöknek a sejtből az aminosavak, valamint az IGF1, IGF2 és FGF hormonok. Az IGF hormonok azt az üzenetet továbbítják az izomsejteket védő szatelit sejtekhez, hogy dolguk van. A szatelit sejtek védekező mechanizmusa beindul, összeolvadnak a miofibrillumokkal, ezáltal nagyobb sejt jön létre – megnő az izom.

A hipertrófiának tehát három komponense van:

izomfeszülés

mikrosérülések

bedurranás és felszabaduló anyagcseretermékek.

Nézzük meg az izomnövekedés három fő összetevőjét

Izomfeszülés

Az izom megfeszülésével kiváltott mechanikai stressz, amely valószínűleg a legfontosabb feltétele az izomnövekedésnek. Számít a súly nagysága és a terhelés volumene.

Az izom ugye nem tudja számolni a sorozatokat, ezért inkább a megfeszülés intenzitása és ideje számít, de ezt mi persze egyszerűbben mérhetjük szériákkal és ismétlésekkel.

A lényeg, hogy ameddig csak lehet, igyekezzünk növelni ezt a faktort, amíg genetikai korlátaink, neadjisten egy sérülés közbe nem szól. Utóbbit természetesen kerüljük minden eszközzel!

Ezt a tényezőt úgy lehet kimaxolni, hogy edzésről edzésre törekedsz a súly vagy ismétlésszám növelésére. Ha egyik sem megy, akkor növeld a volument plusz sorozatokkal.

Mikrosérülések

Súlyzós edzés hatására izmainkban apró sérülések keletkeznek, és begyulladnak. Ekkor érezhetünk izomlázat, ám ez nem feltétlenül velejárója a hatékony edzésnek. Mégis jelezheti, hogy új ingerek érték izmainkat, és kétségbeesett választ adnak – növekedni kezdenek.

Ideális esetben minden edzésen épp a túledzés és sérülés határán innen vagyunk egy kicsivel, és maximális számú mikrosérülést szerzünk. Izmaink azonban néhány hét alatt megszokják a terhelést, és már nem lesz olyan eredményes az edzés. Ezért érdemes viszonylag gyakran (mondjuk havi szinten) valamilyen változatosságot vinni az edzésünkbe. Vigyázat, ha túl gyakran tesszük, hazavágjuk a progressziót, és idegrendszerünknek újra és újra meg kell tanulnia az “elfeledett” gyakorlatot.

Hogyan lehet ebből kihozni a maximumot? Valahogy úgy, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. Törekedj edzésen a folyamatos fejlődésre mondjuk adott izom egy alapgyakorlatával (pl. mellnél a fekvenyomás), itt csak a súly, vagy az ismétlésszám növelése legyen a cél. Más gyakorlatokban (ferde pados nyomás, tolódzkodás, tárogatás) meg kb. havonta változtass valamit: a pad dőlésszögét, fogásszélességet, akármit. Ezzel sokkal tovább fenntarthatod az izomnövelés szempontjából fontos mikrosérüléses állapotot.

Bedurranás, és a hasznos melléktermékek

E tényezővel kapcsolatban éles ellentét van a testépítők és erőemelők között. A testépítők szerint a bedurranás és pumpáltság a legfontosabb a három faktor közül, míg az erőemelők jelentős része egyenesen feleslegesnek tartja.

Könnyen kitalálható, hogy az igazság valahol félúton keresendő. Az izom bedurranása, amely látható és érezhető térfogatnövekedéssel jár három összetevős:

az izom ismételt összehúzódása elzárja a vér útját,

az izomsejtek víztartalma megnő és megduzzadnak,

felszaporodnak az anyagcsere-bomlástermékek – például a tejsav.

A bedurranás egy intenzív véráramlást eredményez, és hatékonya lesz az izomsejtekbe történő tápanyag szállítása és a méreganyagok elszállítása is.

A pumpáltság eredményezte intenzív véráram feltétele a vénák kapacitásának növelése és a kapillárisok tágulása. Ebben fontos szerepet játszanak az alábbi hormonok: VEGF (vascular endothelial growth factor), NO (nitrogén-oxid) és IGF1.

Az edzés hatására felszabaduló VEGF az izomszövetbe oxigént szállító myoglobin mennyiségét növeli, így javítva közvetve az izom oxigénellátását.

Az NO mennyisége edzés hatására növekedni kezd, tágítja az ereket, fokozza a glükózfelvételt és a szatelitsejteket aktiválja – ezzel közvetve növekedésre készteti az izmot.

Az IGF1 a növekedési hormonhoz hasonló anabolikus és antikatabolikus hatással bír, fokozza a fehérjeszintézist. Szerepet játszik a szatelitsejtek aktiválásában, és így a hipertrófia elérésében is.

Megfelelő étkezés és pihenés nélkül nem fog menni

Az edzés mellett természetesen figyelned kell a fejlődésedet támogató étkezésre és pihenésre is. Az alvás fontosságáról itt írtunk bővebben.

Ami a táplálkozást illeti, ha növekedni és erősödni akarsz, két utad van. Vagy durván elkezdesz tömegelni akár 4-5 gramm/testsúlykilogram szénhidráttal, és figyeled, mi történik zsírosodás fronton.

A másik lehetőség az, ha csak épp addig, vagy kicsit fölé emeled fel a szénhidrátbeviteledet, hog szervezetd ne kerüljön kalóriadeficitbe.

Fontos, hogy mindig több szénhidrátot vigyél be, mint amennyit elégetsz, különben izmaid a fehérje elégetéséből nyerik majd az energiát, és inkább lefelé fogsz épülni fejlődés helyett.

A fehérjebevitelről itt írtunk bővebben. A tudomány jelen állása szerint egy naturál sportolónak elég napi 1,6-1,8 gramm/testsúlykilogramm fehérjét bevinnie, de ha egészséges vagy és megfelelő a folyadékbeviteled, nyugodtan felmehetsz 2 grammra is.