Mikor tekinthető sportnak a testépítés?

Edzőterembe jársz, és nagyképűen sportolónak nevezed magad? Hadd törjük le máris a szarvadat!

A dolog úgy áll, hogy a testépítés elkurvulása az utóbbi években drámai módon felgyorsult. Egyre kisebb az érdeklődés a hagyományos versenyek iránt, ellenben mindenféle korcs irányzatok nőnek ki a semmiből. Így fordulhatott elő, hogy Győzike igazolt versenyző lehetett, és – ugyan egyedüli indulóként, de akkor is… – megnyerte a „kategóriáját”.

Az megvan, amikor az ismert celebpicsa egy év „kemény edzés” után színpadra áll, és a személyi edzősködésben képzeli el a jövőjét? És az, amikor a szomszéd Julcsi ugyanezt műveli, és sehol nem jegyzett versenyeken gyűjti a roppant sportértékkel bíró trófeáit? Természetesen ő is edzőnek áll, és lassan az lesz a vége, hogy a tízmillió személyi edző országában nem marad kuncsaft.

Sport-e a testépítés?

Maga a sport szó ezt jelenti:

A sport meghatározott célú mindennapos tevékenység, a mindennapoktól különböző környezetben; célja a testedzés, versenyzés, a szórakozás, eredmény elérése, a képességek fejlesztése vagy ezeknek kombinációja.

E szempontok alapján nem vitás, hogy a testépítés legalább annyira sport, mint az atlétika, a labdajátékok, vagy bármelyik küzdősport. Talán abból a szempontból különb is mindegyiknél, hogy mi a testünket a maga komplexitásában eddzük, és – ideális esetben – minden izomcsoportunk megfelelő terhelést kap.

Az viszont kétségkívül hátrány, hogy a testépítés nem egy mérhető sport. A versenyeken bírók döntenek, és mivel emberből vannak (legalábbis a normális többség), szubjektív benyomások alapján pontozzák a versenyzőket.

Míg egy focimeccsen a néző azonnal látja, hogy melyik csapat áll nyerésre, egy testépítő versenyen csak a pontozólapok összesítését követően lesz hivatalos a végeredmény. Na de más, hovatovább olimpiai sportágak esetében is dönt így a zsűri. Gondolhatunk itt például a fantasztikus londoni győzelmével sporttörténelmet író Berki Krisztiánra, aki tornászként, vagyis egy pontozásos sportágban lett a világ legjobbja.

Mindezeket pro és kontraként mérlegelve elmondhatjuk, hogy a testépítés sportnak minősül. Mármint a klasszikus testépítés, és nem az, ami ma már túlsúlyba került, és a normálisabb versenyzők, hobbigyúrósok idegeire megy.

Mikor nem tekinthető sportnak a testépítés?

Sokan – lehet, hogy bőven a többség már – egyáltalán nem azért járnak edzőterembe, hogy a sport segítségével fejlesszék testüket, és egyre jobbak legyenek, céljuktól függően. Legalábbis nem ez a fő cél. Hanem mi? Bizonyára kitaláltátok sokan:

A magamutogatás!

Sportolónak nem nevezhető az a csirkefogó, aki nem azért jár edzőterembe, hogy kiaknázza a testében rejlő potenciált, hanem csak kifelé akar villantani.

Kerül minden olyan tevékenységet, ami kizökkentené a kényelmes kis komfortzónájából.

Jellemzően nem végez:

guggolást – minek, hisz a strandon meg a diszkóban úgysem azt nézik.

felhúzást, evezést – ezek túl megterhelő gyakorlatok, és ott a jó kis kényelmes hátcsiga.

tricepszgyakorlatokat – azt hiszi, a kar csak bicepszből áll.

A fekvenyomás az persze megy, edzésenként legalább 10 sorozattal, órákra lefoglalva a padot. De még ennél is fontosabb a heti 2-3 bicepszedzés, hogy minél jobban feszüljön az izompóló (legtöbbször ez sem jön össze). Hasra minden nap edz, hiszen attól lesz kockás!

Ha elégedetlen a fejlődésének ütemével, teljességgel kizárt, hogy ésszerűbben kezd edzeni, vagy végre kiszámolja a napi tápanyagbevitelét. Ilyenekről szó sem lehet! Inkább keres egy „megbízható” koxdílert (a Sanyiéknak is bevált a tablettája, márpedig

Fogyókúraők szakértők), és pár hét után elhiszi magáról, hogy izmos lett. Aztán persze megy a sírás, hogy összement, és hülyeség, önkínzás az egész.

A magamutogatás a nők körében talán még súlyosabb. Egyes hölgyemények bármire képesek, hogy magukra irányítsák a figyelmet, és erre kiváló eszközök a közösségi oldalak – hazánkban a Facebook természetesen. Ott tartunk, hogy már nem csak a versenyzők cuccolnak, de azok is nyomják a koxot, akik csak azért edzenek, hogy minél „csábítóbb” képekkel lepjék el ismerőseik üzenőfalát.

Nos, ezek a lények a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetők sportolónak.

Hogyan fogyjak le nyárig? Januárban elkezdem a kúrát

Nyárra kigyúrjuk magunkat! Igaz, tesó?

Miért nem tud egy nő „túl izmos” lenni?

Zumba – Lehet, hogy csak pénzkidobás?

Spinning – Ha mindenáron izmot akarsz veszíteni

Amiről egy kezdő testépítő hallani sem akar

Arnold tanácsai kezdő testépítőknek

Legjobb dolgok, amiket valaha tettem – Erőemelő okosságok

Nehezen fejlődőknek – a „hardgainer” életmód

10+1 leggyakoribb diétás tévhit

Legnagyobb hülyeségek, amiket edzés után elkövethetsz

Vélemény, hozzászólás?