Egykoron adva volt az edzőterem, benne rudak, tárcsák, néhány gép, melyeket férfiak használtak. Az utóbbi pár évben hatalmas változás történt, és különféle trendek, irányzatok kezdték elszívni a levegőt a súlyzós edzés elől.
Természetesen a cím nem az összes teremre vonatkozik, de a – számomra – normálisak aggasztó mértékben megfogyatkoztak.
A modern edzőtermek
Talán helyesebb, ha inkább edzőkomplexumnak nevezzük ezeket, mert a hagyományos súlyzós edzésen kívül még ezerféle dolgot lehet bennük végezni.
Voltam olyan teremben, ahol többségben voltak az aerob és kardió edzésre használható gépek: futópadok, szobabiciklik, ellipszis trénerek, ellenben tárcsákat alig találtam. Ha az ember guggolni vagy lábtolózni szeretne, elég nehézkes összekaparni azt a 180, vagy 4-500 kilónyi súlyt. Ha mégis sikerül a művelet, szúrós tekintetek hada jár cserébe.
Már ahol volt egyáltalán lábtoló gép, de manapság a guggolóállványt sem rendeltetésszerűen használják. Egyesek ott végzik a kétkezes bicepszet állva, hisz milyen könnyű oda visszatenni. Unatkozó háziasszonyok üres rúddal való bohóckodásának szintén gyakori helyszíne ez az eszköz.
A berendezés evolúciója hatással volt a célközönség szelekciójára is. Ezekben a termekben elvétve találkozhatunk igazi hardcore edzőtársakkal. Komolyabb fizikummal rendelkező testépítők, erőemelők egyre gyakrabban menekülnek sufnitermekbe, vagy kialakítanak egyet maguknak – ha van rá pénzük. Vannak közöttük, akik megunták, hogy vadászni kell a tárcsákra, mert nincs elég; mások hihetetlen módon ki lettek tiltva, mert túl hangosan edzettek, vagy csörömpölve tették vissza a súlyt. Azért megnézném, hány teremtulaj lenne képes 200 kiló fölött guggolni, vagy 300-zal felhúzni. Ez az idióta felfogás végső soron a súlyzós edzés lényegét nyírja ki, ami elvileg így szólna: igyekezzünk a rendelkezésünkre álló eszközökkel a lehető legnagyobb mértékben növelni erőnket és izomtömegünket!
Személyzet és vendégek
Személy szerint a falra mászok a személyzettől is, beleértve az edzőket és a pultosokat is. Ha egy terem eldicsekedhet azzal, hogy egy híres testépítő versenyzőt tudhat tagjai között, vonzani fogja a kuncsaftokat, ami mindkét félnek jó. Más kérdés, hogy ezeket az edzőket sokszor csak a pénz érdekli, és eleve halálraítélt programokat erőltetnek ügyfeleikre. Láttam már 60 kilós srácot combközelítő gépen 50 körüli ismétlésszámmal dolgozni, mindezt edzője „szakértői” felügyelete mellett.
A pultosok kevesebb vizet zavarnak, igazából csak az exhibicionista picsák zavarnak, ahogy riszálják magukat a vendégeknek. Tudom,nem kell odanézni, és ez a probléma megszűnik.
Más emberek járnak edzőterembe, mint mondjuk 15-20 évvel ezelőtt. Akkoriban még egy viszonylag szűk, de annál összetartóbb társaság űzte ezt a sportot, ma már ez erősen elkanyarodott egyfajta alibi-wellness irányba, amit valahogy így lehet szerintem körülírni: lejárogatok a terembe, mindegy, mit csinálok, megnyugszom, hogy teszek valamit az egészségemért. Így fejlődnek ki például azok az idióták, akik kardióval kezdik a tréninget, majd az ezt követő súlyzós edzés után még kettlebell-eznek egyet. Állítják, hogy igazi izmokat csak TRX-szel építhetsz, és a Hot Iron zsírt éget. Férfi Zumba klub vajon alakult már?
