Mivel kénytelen voltam egy rakás értetlen ismerősöm és kommentelő baromságait hallgatni, nem árt, ha egy kicsit jobban a szájukba rágom, miért való szemetesbe ez a könyv.
A szerző ügyesen próbálja összemosni a testépítők céljait a sajátjával. A sitten töltött 20 év alatt egy szemernyit sem okosodott, melyet jól mutat ez a megállapítás: „A mai fitnesz képét a felpumpált, kötött izomzatú testépítők, drága gépek és szteroidok határozzák meg.” Itt van még egy: „Sétálj be a világon bármelyik edzőterembe, és látni fogsz egy halom szteroidhuszárt, akik azt hiszik, hogy „erős” emberek, mert 45 centis bicepszük van, és nehéz súlyokat tudnak fekve nyomni – vagy nagynak látszanak egy izompólóban.”
Szóval ha valaki nehéz súlyokat tud megmozgatni nem erős. Akkor vajon mi? Gyenge? Aranyosan keveri az izomerőt a funkcionális erővel. Mivel a testépítőket nem különösebben érdekli, hogy mennyi egykezes fekvőtámaszt tudnak végrehajtani, nem is végeznek erre külön gyakorlatokat. Nem mellesleg, kedves Paul Wade, egy 45 centis karhoz (mert tudod, az nem csak bicepszből áll) nem kell szteroid. Bárki el tudja érni, aki elég kitartó, és rendelkezik az ehhez szükséges tudással.
A „felpumpált” szót meg tényleg csak a degeneráltak használják, akiknek halvány gőzük sincs erről a sportról. Nos, ezek szerint Paul barátunk is közéjük tartozik.
Milyen vicces lenne, ha egy testépítő kezdené el cikizni mondjuk a focistákat. Pl. Ronald Koemant, aki a maga idejében híres volt bikaerős szabadrúgásairól. Igen ám, de nem valószínű, hogy 180 kilóval tudott guggolni. Paul Wade ezt a színvonalat képviseli. Hogy jön ez az ürge ahhoz, hogy olyan sportról mondjon véleményt, amihez kicsit sem ért. Mivel a saját testsúlyos módszerekkel egy testépítő méreteinek és erőemelő erejének a töredékét lehet elérni, ezek a „buták” makacsul ragaszkodnak a Wade által lesajnált súlyzós edzéshez.
Nem volt kedvem megszámolni, hányszor szerepel a könyvben a „visszataszító” és a „felfújt” kifejezés, de gondolom, ez lenne itt a marketing lényege. Ez a börtöntöltelék nem talált a szarjának szűz célcsoportot, ezért igyekszik elvenni máshonnan. Mert hiába jön a drága edzőterem bérlettel, ha a könyvéért ő is ugyanúgy pénzt kér…
Pár szó az ízületekről, a könyvből: „Az intenzív versenysportokban a sportolókat a pályafutásuk során gyakorlatilag a fájdalomcsillapítók,a kortizon, a nyugtatók és más érzéstelenítő hatású nyugtató kemikáliák tartják össze, és teszik lehetővé, hogy az ízületeik (megint csak: átmenetileg) megbirkózzanak azzal a természetellenes igénybevétellel, amit az edzés és a versenyzés jelent.” Vajon egy egykezes fekvőtámasz vagy húzódzkodás közben fellépő aszimmetrikus terhelés mennyire ízületbarát? Ráadásul ésszel végezve a súlyzós gyakorlatok egyáltalán nem jelentenek veszélyt az ízületekre, bár lehet, hogy ezektől még izmosak is leszünk.
Még néhány aranyköpés:
„Sok testépítő mozdulat – különösen a gépekkel végzettek – természetellenesen izolálják az izmokat, ettől felemás lesz a fejlődés, és féloldalas a működés.” Mármint a kétkezes gépektől is? Vö: a szerző által magasztalt egykezes fekvőtámaszok és húzódzkodások…
„A gyakorlatok egyszerre több izomrostot dolgoznak meg. A testsúllyal végzett guggolás például nemcsak a comb elülső felén található négyfejű combizmot dolgozza meg, hanem a kis és nagy farizmot, a gerincet, a hasizmokat és a derekat, sőt, még a lábujjak izmait is.” Igen, és a súllyal végzett guggolás nem ugyanezeket az izmokat terheli, jóval intenzívebben és hatékonyabban… A testépítők ugyebár nem ismerik az összetett gyakorlatokat…
„A testsúIlyal végzett edzés védi az ízületeket,és megerősíti őket – egy életre.” Jó példa erre a tornászok, 30 éves korukra szanaszét kopott ízületeikkel.
„Akik testsúllyal végzett edzésekbe kezdenek, természetes módon ledobják a zsírt.” Na, itt a megoldás a túlsúlyosoknak. Izmosodnak, zsírt adnak le, mint a mesében.
Jaj, a lényeget majdnem elfelejtettem. A szerző, Paul „Coach” Wade nem létezik! A könyvet több személy írta.
Folytathatnám még, de már nem bírja a gyomrom.
