Magyar fekvenyomókért szoríthatunk a paralimpián

Felfoghatatlan, de az erőemelés még most sem tartozik az olimpiai sportágak közé. Legalábbis az úgynevezett ép emberek olimpiáján, mert a most rajtoló paralimpián szerepelhet a műsorszámok között. Létezik még egy ilyen hülye sport?

A magyar erőemelő-csapat minden tagjának az a célja, hogy megjavítsa egyéni legjobbját – ezt mondta a szövetségi kapitány, Faragó Péter.

Az együttes létszáma közvetlenül a rajt előtt megduplázódott, mivel a már régóta kvótás nehézsúlyú Sas Sándor és a 49 kilós súlycsoportban érdekelt Tunkel Nándor mellé – az oroszok kizárása után – Sztanó György és Mezei Katalin is csatlakozhatott.

„Mindkét utóbbi versenyző úgy készült, mintha induló lenne, miután a szabadkártyák kiosztása után, áprilisban első számú tartalékok lettek. Mindketten bevállalták a munkát, miután úgy gondolták, ha nem is jutnak ki Rióba, az a munka már nem fog elveszni. Persze nyilván nehezebb volt úgy készülniük, hogy a társaik utazhatnak, ők nem, de végül meglett a jutalma az erőfeszítéseiknek”

– mondta a hétfői edzésen, a Riocentro 5-ös Pavilonban az MTI-nek Faragó Péter, hozzátéve: óriási volt az öröm, amikor aztán megtudták, hogy ők is kvótához jutottak.

A szövetségi kapitány csapatának tagjait úgy jellemezte, hogy mindannyian életük formájában vannak, s céljuk, hogy megdöntsék egyéni csúcsukat.

Hogy ez milyen helyezésre lesz elég, majd kiderül, de ez másodlagos. Természetesen örülnénk éremnek, érmeknek, de ez nem elvárás

– tette hozzá.

A +107 kilós súlycsoportban érdekelt Sas Sándornak 220 kiló, Tunkel Nándornak (49 kg) 157 kiló, Sztanó Györgynek (54 kg) 125 kiló, Mezei Katalinnak (50 kg) 61 kiló az egyéni legjobbja.

A versenyzőknek a viadal során három kísérletük lesz, s ha a három bíró közül kettő érvényesnek ítéli az adott gyakorlatot, akkor azt elfogadják.

Hajrá!