“Ma kezdtem edzeni, tessék lájkolni a szelfimet!” – a januári elhatározók

Az edzőtermek világának egyik legidegesítőbb, de szerencsére rövid pályafutásra ítéltetett végterméke. Mert hogyan is jellemezhetnénk másképp azt a személyt, aki január 1-jén 2-án, a szilveszteri bebaszást kihevervén levágódik az edzőterembe, és nagy elánnal veti magát a súlyzók közé tükörhöz. Az alázat csírája nélkül.

Edzőtermi szelfik

Mindezt azért, hogy elkészítse a menő szelfit: ő bizony már valaki, mert EDZ! Magyarul: lejött az edzőterembe, és már kezébe fogott egy fél súlyzót.

Nagyon vicces időszaka ez az évnek, tele vannak a Facebook- és Insta-sztorik ilyen szerencsétlenekkel. Persze ez most a trendi, meg kell osztani mindent: karácsonyfát, eljegyzést, első szeretkezést stb.

De semmi sem tart örökké, a kérészéletű újévi gyúrósok döntő többsége pár héten belül feladja. Megfigyelésem szerint az alábbi indokok miatt:

Nem sikerült “kigyúrnia magát” még 3 hét alatt sem. Pedig “keményen” edzett.

Rászóltak a szemét “koxos gecik”,

hogy ne használjon egyszerre több gépet,

ne bicepszezzen a guggolóállványon,

használjon törölközőt, ha rárohadt az izzadtsága a fekpadra.

Nem sikerült lefogynia, pedig becsülettel eltöltött egy-egy órát a teremben valamilyen eszközön.

Jellegzetes újévi nagy elhatározók:

50 kilós srác, aki azt hiszi, pár hét alatt (de legkésőbb nyárra) hegyomlás lesz. Enni nem szeret, nem is akar, majd a sok súlyzózástól megnő. Keserűen tapasztalja, hogy ez nem így működik, és megállapítja, hogy szart sem ér az edzés.

A “gyors fogyást remélő. Sok helyen látja azt, hogy járni kell edzőterembe, és attól mindenki jól néz ki. Ennyi. Levonszolja magát, elidőzget ott egy-egy gépen, de többnyire bámészkodik, és várja hogy leteljen az előírt edzésidő. A zsír meg magától leolvad róla – hiszi, és ha ez valami miatt mégsem lesz így, feladja.

Nem neki való ez a világ, bánatában rendel inkább néhány pizzát. Legrosszabb esetben rendel valami jó kis fogyasztószert.

Öntudatos családanya. Na, ő tényleg csak azért megy le, hogy legyen mivel frissíteni közösségi oldalas történeteit, eseményeit. A “gyerkőc” születése után meghízott, és a követői kezdik unni a babás fotókat. De most újra rá figyel a világ, záporoznak a bátorító lájkok. Aztán pár hét múlva alábbhagy a lelkesedés, csendben elmaradnak a nagy edzőtermi bejelentkezések. Ki kell találni valami új dolgot, hogy ismét körülötte forogjon a világ.

 

Az ajándék fitneszbérletes. Szerencsétlen megkapta a karácsonyi “jóindulatú” figyelmeztetést: “dagadt/nyeszlett vagy, takaroggyá le a dzsimbe!” Az a helyzet, hogy ha egy elhatározás nem belülről indul, soha nem fog eredményre vezetni. Ezek az emberek is szép lassan kikopnak a teremből, hiszen fogalmuk sincs a sport filózófiájáról, mesterségesen meg nem lehet beléjük ültetni. Becsülettel lejárják azt az egy hónapot, aztán rájönnek, hogy nem ért semmit.

Az idén bekeményítők. Ez egy kevésbé elítélendő típus, mert ők valóban komolyan veszik sportot, és céljaik is vannak. A problémák akkor kezdődnek, ha a “bekeményítést” ész nélkül kezdik, és hirtelen rádobnak 10 százalékot a használt súlyokra. Aztán jöhet a sportdoki, súlyosabb esetben a kórház.

Ezek a leggyakoribb mintapéldányok, akik év elején törvényszerűen ellepik az edzőtermeket, de mivel mindannyiukból hiányzik a sporthoz szükséges alázat, elbuknak.

Mi pedig fellélegezhetünk, ismét van szabad gép!

Mejjes