Koksszal könnyű (?)

„Ha én is benyomnék annyi cuccot, mint azok ott fent a színpadon, simán lenyomnám őket” – gondolja az egyszeri ember a kocsmában, miután leküldte a jó kis Szatmári szilvát, és finom csapolt sörével cigarettázni indul a kijelölt dohányzóhelyre.

Tényleg ennyi az egész? A testépítő versenyzők csak a cucc miatt jutottak ilyen magas szintre? Ja, persze…

Eszembe jut a 90-es évek végéről két elmebeteg edzőtársam, akik 17-18 éves korukra már a helyi underground körökből beszerezhető összes kokszot kipróbálták.

Csabi ektomorf, tehát nehezen hízó alkatával az első hetekben még a 20 kilós rudat sem bírta kinyomni fekve. Először a táplálékkiegészítőktől várta a csodát, és átesett az ilyenkor törvényszerű cukros tömegnövelő 4% fehérjével korszakon is. Mivel az átütő siker elmaradt, jött szépen sorban a naposim, deca-durabolin, sustanon, efedrin. Hogy utóbbitól mit várt, az szerintem még neki sem volt igazán tiszta. Az volt a lényeg, hogy a terem bikái is ezeket „szedik”.

Szerinted jutott bármire is ez a szerencsétlen? Elérte, hogy kinyomott fekve 110 kilót, és 40 centi fölé ment a felkarja kerülete. Ilyen sok anyag mellett ez igencsak szégyenletes teljesítmény, de teljesen reális is egyben, hiszen hősünknek halvány fogalma nem volt a helyes étkezésről. Az meg, hogy a rövid, intenzív edzések helyett órákig gyilkolta magát a teremben (hetente hatszor), még rátett egy jókora lapáttal.

A másik elmebeteg cimborám az Endre névre hallgatott. Ő teljesen más alkatú volt. 17 évesen majdnem 100 kilós testsúllyal bírt, és az átlagnál erősebb volt szinte minden gyakorlatban. A kox, idióta edzés nála is bejátszott, és bár jobb eredményeket ért el, mint ektomorf Csabi, a súlyzós edzéshez, mint életformához ő is hülye volt.

Nem volt ezeknek a fiúknak más célja, mint az, hogy a szórakozóhelyeken tiszteletet parancsoló fizikummal jelenjenek meg. Mivel a helyes edzés és étrend alapjait lusták voltak elsajátítani, ezt nem sikerült elérniük, vágyaik szertefoszlottak. Ők már soha nem fogják megtapasztalni, milyen az, amikor nap mint nap a saját teljesítőképességed határait feszegetve, de mégis ésszel küzdve araszolgatsz előre, és már arra is büszke vagy, ha egy év alatt 5 kilót tudsz erősödni guggolásban vagy fekvenyomásban.

 

“A Mr. Olympia nem naturál verseny?”

Na de térjünk vissza a versenyzők világához. Vitathatatlan, és tényként kezelendő, hogy emberi erőre vagy állóképességre alapozó versenysport nem létezik teljesítményfokozó szerek nélkül. A testépítők és nehézatléták pechje ebben az, hogy rajtuk a szokatlan fizikum szembetűnő. Egy sprinter vagy egy országúti kerékpáros simább arccal tudja tagadni a tagadhatatlant.

 

Kokszolnak a Mr. Olympia résztvevői. Az összes profi versenyző, akit csak színpadon látsz – még az Athletic és a Physique kategória indulói is. A fitneszmodellekről már nem is beszélve. Az viszont igen merész kijelentés, hogy kizárólag a koksznak köszönhetik az eredményeiket.

A hobbisportolók jelentős része is anyagozik, de a többség valahogy mégsem jut egyről a kettőre. Sok egyéb dolognak kell még összecsengenie ahhoz, hogy a doppingszerek valóban segítsenek felhágni az utolsó lépcsőfokokra is. Gondolj csak az általam említett két díszpéldányra. Hiába használtak emberes adagokat ezekből a szerekből, megfelelő étkezés és edzés híján az égvilágon semmit nem értek el vele.

Mi kell ahhoz, hogy valakiből eredményes versenyző legyen?

Alázat. Ha kell, akkor mindent a sportnak rendelsz alá, és veszed a fáradságot kérdezni, olvasni. Elsajátítod az alapokat, és tudásodat folyamatosan bővíted, csiszolod.

Elszántság. A versenysport nem azoknak való, akik az első akadály előtt visszafordulnak. Kitartónak kell lenned, mert csak nagyon kevesen ússzák meg pofonok és csalódás nélkül.

Genetika. Bár a nem tökéletes genetika kitartó munkával ellensúlyozható, nem árt, ha egy tapasztalt versenyző segítségével felméred a fizikumodban rejlő lehetőségeket, vagy ezek hiányát. Nem mindenki születik Phil Heath-nek, de számos testépítő, még Mr. Olympia is indult komoly hátránnyal, melyet idővel sikerült ledolgoznia. Gondolj csak például Arnold vádlijára.

Szerencse. Na igen, de szerencséje is általában annak van, aki nem a sültgalambra vár, hanem cselekszik. Ha kitartóan kilincselsz, és már sikerült felmutatnod 1-2 ígéretes versenyeredményt, előbb-utóbb találsz majd támogatót. Persze az sem hátrány, ha nem Magyarországra, hanem mondjuk az Egyesült Államokba születsz – de ez már egy másik téma.

 

 

Nem neked való a testépítés, ha…

30 napos strandfazon edzésterv

Nyárra kigyúrjuk magunkat! Igaz, tesó?

Tévhitek a testépítés körül

Hogyan lehetünk gyorsan nagyok?

A nő, aki sosem fog lefogyni

Mikor lehet ártalmas a testépítés?

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük