Koksszal könnyű (?)

„Ha én is benyomnék annyi cuccot, mint azok ott fent a színpadon, simán lenyomnám őket” – gondolja az egyszeri ember a kocsmában, miután leküldte a jó kis Szatmári szilvát, és finom csapolt sörével cigarettázni indul a kijelölt dohányzóhelyre.

Tényleg ennyi az egész? A testépítő versenyzők csak a cucc miatt jutottak ilyen magas szintre? Ja, persze…

Eszembe jut a 90-es évek végéről két elmebeteg edzőtársam, akik 17-18 éves korukra már a helyi underground körökből beszerezhető összes kokszot kipróbálták.

Csabi ektomorf, tehát nehezen hízó alkatával az első hetekben még a 20 kilós rudat sem bírta kinyomni fekve. Először a táplálékkiegészítőktől várta a csodát, és átesett az ilyenkor törvényszerű cukros tömegnövelő 4% fehérjével korszakon is. Mivel az átütő siker elmaradt, jött szépen sorban a naposim, deca-durabolin, sustanon, efedrin. Hogy utóbbitól mit várt, az szerintem még neki sem volt igazán tiszta. Az volt a lényeg, hogy a terem bikái is ezeket „szedik”.

Szerinted jutott bármire is ez a szerencsétlen? Elérte, hogy kinyomott fekve 110 kilót, és 40 centi fölé ment a felkarja kerülete. Ilyen sok anyag mellett ez igencsak szégyenletes teljesítmény, de teljesen reális is egyben, hiszen hősünknek halvány fogalma nem volt a helyes étkezésről. Az meg, hogy a rövid, intenzív edzések helyett órákig gyilkolta magát a teremben (hetente hatszor), még rátett egy jókora lapáttal.

A másik elmebeteg cimborám az Endre névre hallgatott. Ő teljesen más alkatú volt. 17 évesen majdnem 100 kilós testsúllyal bírt, és az átlagnál erősebb volt szinte minden gyakorlatban. A kox, idióta edzés nála is bejátszott, és bár jobb eredményeket ért el, mint ektomorf Csabi, a súlyzós edzéshez, mint életformához ő is hülye volt.

Nem volt ezeknek a fiúknak más célja, mint az, hogy a szórakozóhelyeken tiszteletet parancsoló fizikummal jelenjenek meg. Mivel a helyes edzés és étrend alapjait lusták voltak elsajátítani, ezt nem sikerült elérniük, vágyaik szertefoszlottak. Ők már soha nem fogják megtapasztalni, milyen az, amikor nap mint nap a saját teljesítőképességed határait feszegetve, de mégis ésszel küzdve araszolgatsz előre, és már arra is büszke vagy, ha egy év alatt 5 kilót tudsz erősödni guggolásban vagy fekvenyomásban.

 

“A Mr. Olympia nem naturál verseny?”

Na de térjünk vissza a versenyzők világához. Vitathatatlan, és tényként kezelendő, hogy emberi erőre vagy állóképességre alapozó versenysport nem létezik teljesítményfokozó szerek nélkül. A testépítők és nehézatléták pechje ebben az, hogy rajtuk a szokatlan fizikum szembetűnő. Egy sprinter vagy egy országúti kerékpáros simább arccal tudja tagadni a tagadhatatlant.

 

Kokszolnak a Mr. Olympia résztvevői. Az összes profi versenyző, akit csak színpadon látsz – még az Athletic és a Physique kategória indulói is. A fitneszmodellekről már nem is beszélve. Az viszont igen merész kijelentés, hogy kizárólag a koksznak köszönhetik az eredményeiket.

A hobbisportolók jelentős része is anyagozik, de a többség valahogy mégsem jut egyről a kettőre. Sok egyéb dolognak kell még összecsengenie ahhoz, hogy a doppingszerek valóban segítsenek felhágni az utolsó lépcsőfokokra is. Gondolj csak az általam említett két díszpéldányra. Hiába használtak emberes adagokat ezekből a szerekből, megfelelő étkezés és edzés híján az égvilágon semmit nem értek el vele.

Mi kell ahhoz, hogy valakiből eredményes versenyző legyen?

Alázat. Ha kell, akkor mindent a sportnak rendelsz alá, és veszed a fáradságot kérdezni, olvasni. Elsajátítod az alapokat, és tudásodat folyamatosan bővíted, csiszolod.

Elszántság. A versenysport nem azoknak való, akik az első akadály előtt visszafordulnak. Kitartónak kell lenned, mert csak nagyon kevesen ússzák meg pofonok és csalódás nélkül.

Genetika. Bár a nem tökéletes genetika kitartó munkával ellensúlyozható, nem árt, ha egy tapasztalt versenyző segítségével felméred a fizikumodban rejlő lehetőségeket, vagy ezek hiányát. Nem mindenki születik Phil Heath-nek, de számos testépítő, még Mr. Olympia is indult komoly hátránnyal, melyet idővel sikerült ledolgoznia. Gondolj csak például Arnold vádlijára.

Szerencse. Na igen, de szerencséje is általában annak van, aki nem a sültgalambra vár, hanem cselekszik. Ha kitartóan kilincselsz, és már sikerült felmutatnod 1-2 ígéretes versenyeredményt, előbb-utóbb találsz majd támogatót. Persze az sem hátrány, ha nem Magyarországra, hanem mondjuk az Egyesült Államokba születsz – de ez már egy másik téma.

 

 

Nem neked való a testépítés, ha…

30 napos strandfazon edzésterv

Nyárra kigyúrjuk magunkat! Igaz, tesó?

Tévhitek a testépítés körül

Hogyan lehetünk gyorsan nagyok?

A nő, aki sosem fog lefogyni

Mikor lehet ártalmas a testépítés?

 

One comment on “Koksszal könnyű (?)”

  1. Tomi szerint:

    Sziasztok!

    Csak most talaltam e remek oldalra, nagyon tetszenek a cikkek. Egyetlen dolgot kifogasolnek az egeszben, az olyan emberek magasztalasat, akik kepesek anabolikus szteroidokat magukba fecskendezni. Az is “megcsapta a fulem”, hogy szteroidokkal sem konnyu. Hat mar hogyne lenne? Hany marharepa van aki igy nez ki, mint egy gorog isten az olimposzrol, de az edzeshez koze nincsen? Pelda: https://instagram.com/jonskywalker?igshid=1mns5qhritej1

    Az ember allandoan csigaval szorakozik, ott sem tul nagy sullyal.

    Mondhatjuk, hogy tokeletes genetikaj van, azt el is fogadom, de ne tegyunk mar ugy, mintha egy olyan embernek, akiven egy atlagember tesztoszteronjanal 10x tobb van.. nehez lenne fejlodni.

    Ezen kivul csodalatos az oldal, maradok hu olvasotok!

    Tisztelettel,
    Tomi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük