Reménytelen figurákat ismertető sorozatunk újabb díszpéldányát mutatjuk be nektek. Egyre nő azoknak a fogyasztószereknek és kamu diétás módszereknek a száma, amelyeket a testepitek.hu-n leleplezünk. Nincs nehéz dolgunk, hiszen ezek egytől egyik arra épülnek, hogy a tájékozatlan (sok esetben belül koromsötét) emberekkel elhitessék, hogy ismeretek és befektetett munka nélkül is lehet sikert elérni.
Ezek a kártényok „találmányok” mind egy szálig az emberek hitére építenek. Sajnos be kell látnunk, hogy társadalmunk jelentős része – lehet, hogy a többsége – ennyire visszamaradott szinten van, és a legegyszerűbb összefüggéseket sem képes megérteni.
Itt egy jó példa a tipikus, kőleves meséjén alapuló „fogyasztó”szerekre:
Mert mi is a hit fogalma? A filozófusok szerint nagyjából ez:
A hit ismeretelméleti értelemben kijelentések, elméletek olyan elfogadását (vagy tagadását) jelenti, melyek közvetlen és azonnali igazolása semmilyen módon – sem érzékileg, ill. tágabb értelemben tapasztalatilag, sem logikailag – nem lehetséges.
Tehát igaznak vél olyan dolgokat, amelyekre semmiféle bizonyíték nincs. Ez jellemző random Jucikára is, aki tengernyi szabadidejéből jelentős szeletet kanyarított ki arra, hogy védje a védhetetlent.
A névből már talán sejthető, hogy a tipikus fogyasztószer-hívő nőnemű, jellemzően 35 fölötti, de nem ritka közöttük a nyugdíjaskorú sem.
Iskolai végzettsége alacsony, de pont emiatt határozott véleményt formál olyan témákban is, amelyekhez semmit sem ért. Súlyosabb esetben a Facebookon a roppant frappáns és egyedi „Napnál fűtő”-t adja meg munkakörnek, ehhez pedig az „Élet Iskoláját” kellett kijárnia, ahol természetesen „az Isten a tanár”.
Tanulásra, fejlődésre nincs igénye. Amit lát a tévében, olvas „a Facebookon”, azt elhiszi. Már ha az üzenet kellően egyszerű, és nem kell a megértéséhez 60-nál magasabb IQ.
Meggyőződése egyébként, hogy a Facebook maga az internet. Aktívan nem keres témát, nem megy a hírek után – azt zabálja, amit elé raknak. Mint a disznók a moslékot.
A táplálkozáshoz annyit konyít, hogy este 6 után nem szabad enni, a hús hizlal, a tej meg telis tele van fehérjével. Szóval még talán az átlagnál is ostobább.
Meg van róla győződve, hogy legutóbbi, bravúros 4 és fél kilós fogyását annak a szernek köszönheti, amelynek épp beszopta a reklámját. Mert olyan kedvesen mosolygott rajta a joviális, bajszos úr – a csodaszer feltalálója, aki civilben egyébként géplakatos. Annak, hogy a szer mellé valami nem túl szakszerű, bár az átlag magyar étkezési szokásoknál egy fokkal mégis jobb „étrendet” is be kellett tartania, szerinte semmi szerepe nincs az „eredményben”. A napi 16 csepp citromos víz tette vele ezt a csodát.
Juci anyatigrisként védi a varázsszert, ha kell, olyan megdönthetetlen érveket hoz fel mellette, mint például:
– Te már kipróbáltad? Nem? Na, majd akkor nyilatkozzál róla, jó?
– mondja sértődötten, miközben fogalma sincs arról, hogy alapszintű táplálkozási ismeretek birtokában senkinek eszébe sem jutna ilyen vackokat bevenni.
Azt is képtelen felfogni, hogy a fogyás képlete – a betegség miatt elhízottakat leszámítva – egyszerű matematika. Ha több kalóriát égetsz el, mint amennyit beviszel, fogyni fogsz. Ha az étrended makrotápanyagait egy kicsit jobban eltolod a fehérje irányába, több izmot tartasz meg a diéta alatt. Na, de ilyen szakszavakat ő nem tud értelmezni, marad a hit és a bizalom: minden évben leadja azt a 4-5 kilóját, majd rendre visszahízik, és kipróbál egy újabb csodaszert.
Tartalomjegyzék - erről szól a cikk
Pszichológiai háttér
Az ember sajnos gyarló, és nehezen ismeri be, ha tévedett. Foggal-körömmel ragaszkodik döntéséhez, még akkor is, ha legbelül érzi, hogy valamit csúnyán benézett.
Tényleg „kifejlesztünk” már mi is valami jó kis csodaszert, mondjuk vízből és salátalevélből. Persze mellé jár egy fasza étrend és edzésterv is, de ezek mit sem érnek, ha nincs mellettük valami hitet adó baromság.
