Kétségtelen, hogy léteznek súlyos, betegségnek minősülő testképzavarok, mint például az anorexia, bulimia, vagy esetleg az orthorexia. A testépítéssel kapcsolatba hozott izomdiszmorfia fogalma viszont nagyon félrevezető lehet.
Mit ír a betegségről a szakirodalom?
„Izomdiszmorfia abban az esetben feltételezhető, ha az egyén nem képes testét reálisan látni, és bármennyi is edz, bármennyire is odafigyel a megfelelő táplálkozásra, túl kicsinek, gyengének érzi magát. Az illető ezért képes naponta több órát is az edzőteremben tölteni, csak azért, hogy izmait növekedésre bírja?”
Először is a napi több óra durva csúsztatás, hiszen egy testépítő tudatában van annak, hogy másfél óránál nem érdemes tovább edzeni. A tünetek között pedig olyasmiket sorolnak fel, amik nélkül nem is lennénk képesek izmainkat fejleszteni. Figyelni kell a kajára, és minél precízebben állítod össze az étrendedet, annál messzebb jutsz.
Ha nem látnánk magunkat vékonyabbnak a szemünk előtt lebegett célnál, nem érnénk el semmilyen eredményt, mert elveszne a motiváció.
Furcsa, hogy más sportok képviselőiből nem kreáltak még beteget. Itt van például Sebastian Vettel, aki nagyon jól tud forma1-es autót vezetni – annyira, hogy 4-szeres világbajnok. De mégsem akar felhagyni a versenyzéssel, sőt, továbbra is tesztel, és mérnökeivel azon vannak, hogy még tökéletesebb taktikát fejlesszenek ki – ez az ember is beteg, legyen mondjuk versenyautó-diszmorfiás. Vagy Lionel Messi focidiszmorfiás, és a sor folytatható a végtelenségig.
Ha megtudná az elméletet kidolgozó pszichiáter vagy pszichológus, hogy egy testépítő nem csak az edzés ideje alatt foglalkozik a testépítéssel, hanem a nap kb. 24 órájában, lehet, hogy infarktust kapna. Hiszen mi tudjuk, hogy ez a sport nem ér véget az átöltözéssel, és amit „beteges”-nek nevezne az orvostudomány, az a testépítésben teljesen megszokott és szükséges.
Mi tekinthető már betegesnek?
Ha a személy tudata beszűkül, és semmi másról nem hajlandó beszélni, mint a testépítésről, még nem feltétlenül izomdiszmorfiás, inkább csak szimplán hülye.
A betegség valóban létezik, de nem gyakoribb, mint a többi testképzavar, és borzasztó nagy hiba, ha összemossuk az elszántsággal, elhivatottsággal. Akkor van baj, ha a testépítő mindennapjait, magánéletét negatívan befolyásolja egy esetleges sikertelenebb periódus, és az edzőtermi problémáit magával viszi. Hány ilyen személy lehet közöttünk? Talán az edzőtermek látogatóinak egy ezreléke.
Összegezve: a precíz étrend és a kemény edzés nem betegség jele!
A végére pedig itt egy kis idézet, melyből kiderül, hogy az egyik legismertebb orvosi portál milyen álláspontot képvisel a táplálékkiegészítőkkel kapcsolatban:
