Ha most csodaedzéstervre, vagy valami atom 4 hetes kamu-bicepszprogramra számítasz, akkor csalódnod kell. De hidd el, sokkal fontosabb néhány alapelven változtatnod, mint valamelyik gyúrós magazin legújabb, helykitöltőként funkcionáló, semmirekellő „edzéstervét” lemásolnod.
Akinek nem volt karméregetős korszaka, az általában hazudik
A kar mérete talán a legfontosabb azok szemében, akik elsősorban a kinézet kedvéért fognak súlyzót a kezükbe. A bicepsz és a tricepsz általában szem előtt van, és legtöbbször már pulóveren keresztül is látszik, hogy kinek van nagyobb karja az átlagnál.
Mint ahogy a farkunkat, a karjainkat sem méregetjük soha – vallja a legtöbb férfi. Igaz, a péniszünk hamar befejezi a növekedést, így felnőtt korban már tényleg nincs értelme méregetni, ám a kar – ha ésszel edzünk rá – akár évtizedekig nőhet. A növekedést pedig még mindig a mérőszalaggal tudjuk legprecízebben bizonyítani.
Karizmok terén az adottságaim átlagosnak mondhatóak. A bicepszem talán egy fokkal gyengébb, a tricepszem viszont biztos, hogy egy kicsivel jobb, mint az edzőterembe járók többségének. A kettő pont kiegyenlíti egymást.
A stagnálás réme
Mikor már úgy jó 11-12 éve edzettem, rádöbbentem, hogy a karom évek óta nem nőtt egy millimétert sem, leragadt 43-44 centinél. Nem gondoltam, hogy elértem a genetikai határaimat, hiszen a gyakorlatok többségében még éreztem, hogy tudok fejlődni, és más területeken (pl. comb, mell, hát) méretben is sikerült növekedést produkálnom.
Mi lehetett a gond a karral?
Edzésfilozófiám akkoriban az volt, hogy igyekezzek minden gyakorlatban növelni a súlyt, vagy több ismétlést végezni ugyanazzal a súllyal, de a lényeg, hogy edzésről edzésre növelni próbáltam a terhelést. Ez egész jól működött a fekvenyomásnál, guggolásnál és még egy rakás másik gyakorlatnál is, de a kar csődöt mondott.
Túl sokáig persze nem kellett agyalnom, hogy vajon mit ronthatok el. Elég sok szakmai cikken átrágtam már magam akkorra, és mindig elengedtem a fülem mellett azokat az intelmeket, miszerint a kar egy viszonylag kis izomcsoport, és nem érdemes vadbarom súlyokkal, sokszor csaló ismétlésekkel erőltetni. Ezt baromi nehezen fogadtam el, mert ugye az az igazi látványos fejlődés, amikor egyre több súllyal tudsz valamit végezni. Igen ám, de például a bicepszgyakorlatokban már rendesen besegített a hátam, sőt, extrém súlyok esetében már a lábam is, amikor elindítottam a mozdulatot.
A következő változtatásokat vezettem be:
- Csak akkora súllyokkal végeztem bicepszgyakorlatokat, amelyekkel még teljesen szabályos volt a mozdulat.
- Egy nap pihenő után volt a karedzésem, és másnap is pihenő volt.
- Az edzések többségében a gyengébb bicepsszel kezdtem, és utána jött a tricepsz.
- A munkasorozatok számát bicepszre 6-ra, tricepszre 8-ra redukáltam.
- Tricepszre kötelező elem volt a szűknyomás, amit igyekeztem egyre nagyobb súlyokkal végezni, a szabályos kivitelezés megtartása mellett.
- Edzésenként 1-2 sorozat izolációs tricepszgyakorlatot addig végeztem, amíg égni nem kezdett az izom (közepes súllyal, 15-20 ismétlés körül kezdődött az érzés).
Hol itt a varázslat?
Az pont nincs, de amikor ezekre odafigyeltem, újra növekedést tapasztaltam a karomon, és kb. másfél év után 46-47 centinél állapodott meg. Majd még tovább nőtt, de ez már egy másik történet.
Na ugye, nem is nagy dolog ez. Ha az étkezésed tökéletesen rendben van, akkor nagy valószínűséggel edzés közben rontasz el valamit. Ezeket az egyszerű szabályokat betartva egész biztos, hogy új impulzusok fogják érni és növekedésre ösztönözni karizmaidat.
Kérdésed van, ami érdekelhet másokat is? Tedd fel itt: testepitek@testepitek.hu, vagy Facebookon, és válaszolunk az oldalon.
Ha személyre szabott étrendre és edzéstervre van szükséged, most jelentkezz, és néhány napon belül érkezik a program!
