15 évesen még nagy terveim voltak ezzel a sporttal. Nem éreztem, hogy elrugaszkodnék a valóságtól, hiszen az akkori nagymenők (Dorian Yates, Ronnie Coleman, Mike Matarazzo stb.) mind azt hangoztatták, hogy a brutálkemény edzés és a megfelelő táplálkozás segítette őket ahhoz, hogy a világ elit testépítői közé kerüljenek.
Másról szó sem esett, talán halvány utalás a genetika szerepére, de ezt nem vettem annyira komolyan, mert rengeteg eredetileg vékony srác is csúcsra tudott jutni. Na és, ha nem leszek Mr. Olympia? Megelégszem én egy dobogós hellyel is.
A kezdeti gyors növekedés óriási önbizalomlöketet adott. Gyorsabban fejlődtem, mint a társaim, és büszke voltam arra, hogy egy hónap alatt 10 kilót fejlődtem fekvenyomásban. Ami annyit jelent, hogy 35 kilóról 45 kilóra (!!!) emeltem a szériasúlyomat. Sőt, képes voltam időről időre megújulni, és további lökéseket adni a fejlődésemnek egy jobb étrenddel, több fehérjével, vagy egy ma már röhejesnek tűnő pezsgőkreatin kúrával.
Gondoltam, lassan elérem azt a szintet, hogy elkezdhetek diétázni, és elindulhatok életem első versenyén. Mi más lett volna ez, mint a 2000-es évek elején fénykorát érő Superbody verseny. Aztán jött a váratlan hidegzuhany, ami terveimet egy másodperc alatt porrá zúzta.
„ – Superbody? Oda kokszolni kell!”
Így reagált az edzőterem tulajdonosa, miután megosztottam vele nagy álmomat. 40 év tapasztalattal, rengeteg bajnok kinevelésével a háta mögött egy pillanat alatt helyre tett, és tudtam, hogy az öreg nem kamuzik. Nem úgy, mint a menő testépítő magazinok, ahol egy kurva szó nem esett soha arról, hogy a versenyszerű testépítés gyakorlatilag doppingszerek nélkül nem létezik.
Akkor még nem volt Men’s Physique kategória, ahol mellesleg szintén majdnem mindenki cuccol, de ha jól emlékszem, Athletic sem. Néhány szerencsés genetikával megáldott srácon kívül itt is alig találunk tisztán versenyzőket. Megfogalmazódott tehát a nagy kérdés: bevállaljam-e a doppingolással járó mellékhatásokat néhány trófea és az ideiglenes jó forma érdekében?
Doppingszer gyermeknek nem (sem) való!
A koksszal kapcsolatos információk még ma is, de akkor meg főleg szinte csak szájhagyomány útján terjedtek. Két szélsőség volt. Az egyik csoport állította, hogy semmi bajom nem lesz tőle, meg sem érzem, és persze annyi „izom” jön fel szinte hetek alatt, amennyi naturálban évtizedek alatt sem. A másik banda meg jajveszékelt, és máris aziránt érdeklődött, hogy koporsós vagy hamvasztásos temetést óhajtok majd.
Természetesen egyiknek sem volt igaza. A doppingszerek egészségkárosító hatása tény, halálos veszedelemnek viszont csak akkor számítanak, ha ész nélkül használod ezeket – amellett, hogy maradandó egészségkárosodásra simán számíthatsz. Persze ha azt nézem, hogy a kokszoló tizenéves és huszon egy-két éves ismerőseim közül egy sem volt, aki utánaolvasott volna a témának, laborvizsgálatról meg végképp szó sem volt, akkor tényleg valós a veszély.
Hamar tudatosult bennem, hogy amit doppingszer segítségével ér el az ember, azt megtartani is csak a folyamatos anyagozással lehetne. Ér ez nekem ennyit? Talán elértem volna 1-2 dobogós helyet valamelyik közepes magyar versenyen. Ennek meg nem sok értelmét láttam.
A tiszta edzés előnyei és hátrányai
Ha nem célod a versenyzés, a testépítő vagy erőemelő jellegű edzésekkel csak nyerhetsz. Egy olyan fizikumot, amelyet képes vagy fenntartani, és ha szerencsés alkatod van, folyamatosan, évről évre jobb tudsz lenni.
Ha az ízületeidre vigyázol, semmiféle egészségkárosodástól nem kell tartanod, még akkor sem, ha a nagymamád szerint ártalmasak ezek a porok, amiket edzés után szedsz, mert az elhízott, láncdohányos orvosának fogalma sincs arról, mi az a fehérje. Egészségesebb lesz a szíved, ha egy kis kardiót is beiktatsz, a keringésed is meghálálja majd a törődést.
Eredményes versenyző viszont egész biztos, hogy nem leszel. Ha még benne vagy abban a 0,001 százalékban, akik naturálban is versenyben lennének egy Mr. Olympia trófeáért, küldj képet a testepitek@testepitek e-mail címre, vagy írj nekünk Facebookon:
Ki használjon doppingszereket?
Nyilván most azt kellene mondanunk, hogy senki, hiszen még mindig kapunk olyan kérdéseket, hogy „A Mr. Olympia versenyzői kokszolnak? De tuti? Ne már…”
Szóval ha eddig úgy gondoltad, hogy versenyszerű testépítés létezhet dopping nélkül, sajnos ki kell, hogy ábrándítsunk. A bikini modell kategóriától a Men’s Physique-n át a Mr. Olympia-szintű testépítőkig mindenki tolja a cuccot.
Egy versenyfelkészülés súlyos pénzekbe kerül, és ha még nem tudsz komoly eredményt felmutatni, szponzort sem fogsz találni. Márpedig versenyen úgy érdemes elindulni, ha esélyed van egy tűrhető helyezésre. Oda meg muszáj lesz kokszolnod. A kör bezárult.
Ha nem célod a versenyzés, a testépítő vagy erőemelő jellegű edzésekkel csak nyerhetsz. Egy olyan fizikumot, amelyet képes vagy fenntartani, és ha szerencsés alkatod van, folyamatosan, évről évre jobb tudsz lenni.
