Ha – köznyelvi szóval élve – „gyúrsz”, akkor barátkozz meg a gondolattal, hogy a többség számára életed végéig egyfajta csodabogár szerepben tündökölsz majd.
Nincs még egy sport, aminek a nyomai annyira meglátszanának az ember izomzatán, mint a testépítés és az erőemelés. Ennek köszönhető, hogy egy izmosabb ember sokkal feltűnőbb jelenség, mint egy kiválóan focizó, úszó, vagy versenyautót vezető. Hisz róluk senki nem mondaná meg első látásra, hogy mely sportág kiválóságai.
Az átlagot természeténél fogva frusztrálja a másság, akkor is, ha az illető felfelé lóg ki közülük. Ugye megvan, amikor az osztályelsőt cikizik meg gyógyegérnek nevezik a suliban?
Hülye megnyilvánulások, idióta reakciók, melyeket az élet szolgáltatott:
Na majd elbújok mögéd, te meg befenyíted a haragosaimat!
Az egyik leggyakoribb baromság, miszerint egy izmos ember AZÉRT izmos, hogy leverjen másokat. Lehet, hogy egy átlagember önbizalma csak ebből tudna táplálkozni, de egy figyelemreméltó fizikummal bíró egyénnek nincs ilyesmire szüksége. Pláne nincs olyasmire, hogy erejét fitogtassa, és sérülést, börtönt stb. kockáztasson azzal, hogy igazságosztóként bűncselekményt követ el.
Rém unalmas tud lenni, ha állandóan azzal jönnek, hogy az emberek félnek tőlünk, és pusztán külső megjelenésünkkel könnyebben érvényesíthetjük akaratunkat.
Ez neked meg se kottyan, hozzad csak fel!
Egy korábbi cikkben már ki lett fejtve, hogy az erős fizikumot sokan szeretnék arra használni, amire szerintük VALÓ. Cipekedni, mert mi sem természetesebb annál… Nagy öröm ez egy olyan testépítő számára, aki meghal az edzéseken pár milligramm plusz izomért. És a barom nem érti meg, hogy a több edzés nem egyenlő a nagyobb fejlődéssel.
„Ezzel is erősödsz, én csak segítek neked fejlődni. Há’ de nem? Na ugye!”
Ő maximum fél kilót emel meg egyszerre (egy korsó sört a kocsmában), de arra marhára büszke, hogy mennyit meg bír inni. Na meg a felesek, háromcentesek! Ettől lesz szép, férfias hordóhasa.
Elég lesz az neked? Jóllaksz te ennyivel?
Aggódó ábrázattal kérdi a szerencsétlen vendéglátó, mert azt hiszi, a testépítő egy zabagép. Összességében többet eszünk egy átlagembernél (nagyjából kétszer annyit), de ez a hülyéjénél úgy csapódik le, hogy a „normális”-nak hitt napi három étkezés során duplázzuk az adagokat.
„Hatszor eszel egy nap? Mi vagy te, csecsemő?”
– röhög, és nagyot szippant a mentolos cigijéből. Abban alig van nikotin, és szinte kátránymentes. Felesleges neki magyarázni, azt sem tudja, hogy mi az a tápanyag. (Biztos valami szer, tuti káros is.)
Te ugye ebből nem ehetsz?
Szintén vendégségben, ugyancsak aggódó fejjel. Hisz aki edz, az csak száraz csirkemellen és hántolatlan rizsen él. De mindenképp szar, ízetlen kajákon. Úgy véli, soha nem szoktunk „bűnözni”, és minden „fontos” ételt megvonunk magunktól.
Ha pedig bátran zabáljuk az egyszerű szénhidrátot és a telített zsírt, máris elkezd aggódni, hogy fizikumunkat ez negatívan befolyásolja. Az övét nem, annak már mindegy.
Mikor szálkásítasz már?
Lehetőleg kis súlyokkal és sok ismétléssel… Az irigy gecik ismerőseink mindig találnak majd kivetnivalót – az övékénél mindig fényévekkel jobb – fizikumunkban. Ha tömegelés csúcsán vagyunk, a szálkásságot, ereket hiányolják, ha diéta vége felé megjelennek a keresztszálkák, egyből mi leszünk a gyenge legények, akik egy zsák cementet sem bírnak megemelni.
Önigazolás, nem kell vele foglalkozni. Megnyugtatja őket, hogy mi sem vagyunk tökéletesek, és nyugodtan zabálják tovább a chipset a 32-es, mégis zsíros karjukkal.
Kalóriaszámlálás? Felejtsd már el végre!
Diéta 55 évesen, nehéz fizikai munka mellett
Hizlaló ételek – Tényleg ilyen egyszerű kérdés ez?
Egészségesnek hitt élelmiszerek
Esti mese: A zsír átalakul izommá?
