Az Index sosem volt arról híres, hogy igazán mélyre ástak volna egy-egy témában. Igazából nincs is erre igény, hiszen jól mérhető, mely tartalmak a látogatottabbak – nem árulunk el nagy titkot, ha felfedjük: a szenzációhajhász, „kattintós” címmel eladott szemetek. Általában nincs is ezzel különösebb baj, hisz a nép fogyasztja, az újságíró meg alkalmazkodik ehhez.
De azért szomorú látni, hogy egyre gyakrabban élnek az olcsó húzások legolcsóbbikával, a sztereotípiák meglovagolásával. Egy olyan hírportálon, amelyik fennen hirdeti a toleranciát és a befogadást.
No, nem kell minket, testépítés és erőemelés iránt érdeklődő, és e sportokat több-kevesebb sikerrel művelő csodabogarakat befogadni, mert ez az írás nem rólunk szól, nem is vesszük magunkra. De sokat árthat a sportnak, mert az átlag, tömegcikk-fogyasztó barom összemossa a sport valódi értékeit képviselőket a kétségkívül létező és „gyúrós” berkekben egyre nagyobb részarányt képviselő feszengőkkel. Mi is mélyen megvetjük azokat, akik magamutogatási céllal edzenek. Viszont ezek az írások is azt fogják erősíteni a köztudatban, hogy aki súlyzót merészel a kezébe fogni, az komplexusos, és csak a felszínes külsőségeket hajszolja – ellensúlyozván azt, hogy belül üresség van.
Nem tudjuk, milyen emberek járnak a Balaton Soundra, de gyaníthatóan van közöttük mindenféle: testnevelésből felmentett, strandgyúrós, élsportoló, és valószínűleg olyan is, aki nem feltűnési viszketeg, hanem egyszerűen imádja a testépítést mint életformát. Tény, hogy a sok feszítő selejt is hibás abban, hogy sokakban ellenérzést kelt, ha valaki izmosabb náluk. De van mellette bőven félelem, irigység és frusztráltság is, ezek pedig egyértelműen a tudatlanságból fakadnak.
Tényleg, mi a helyzet a kigyúrt nőkkel? A nem kigyúrt, de nem kevésbé feltűnősködő fesztiválozókkal? Rájuk nem féltékeny a szerző?
A „Kondis Béla” jelenség, avagy utolsókat rúgja a testépítés?
A megélhetési fitneszoktatók országa lettünk
