Sosem érdekelt a számmisztika, de úgy érzem, érdemes most egy kicsit visszatekintenem életem utóbbi 15 évére, ami már a súlyzós edzés körül forgott. A cím alapján könnyen ki is található, bizony, elmúltam 30.
15 év az edzőteremben persze nem tekinthető kirívóan soknak, hiszen van, aki 100 évesen sem hagy fel az edzésekkel. A többség viszont sajnos nem ennyire kitartó, és szomorúan tapasztaltam, hogy edzőtársaim 99 százaléka előbb-utóbb felhagyott a testépítő vagy erőemelő életmóddal.
Mit tanultam 15 év alatt?
Megpróbálom korszakokra bontani ezt a fél emberöltőt, és meglátjuk, hogyan változott a sporthoz való viszonyom, és az élet mely területein segített, esetleg hátráltatott ez az életmód.
Az első év
Bár a súlyzózást 14 évesen és 360 naposan kezdtem, már egy évvel korábban megszállottja lettem a testedzésnek. Semmiféle szakirodalmat nem olvastam, internet sem volt még a kezem ügyében, de valahogy ösztönösen éreztem, hogy – bár viszonylag erős vagyok – szarul nézek ki 50 egynéhány kilósan. Egy évig szinte minden nap lenyomtam több tucat fekvőtámaszt, hasprést, és húzódzkodtam is, ha erre alkalmas szerkezetet találtam.
Nyílt a környéken egy kis pinceterem, el is kezdtem rögtön járni, két idősebb cimborám volt ebben „segítségemre”. Megtudtam tőlük, hogy egy héten legalább 7-szer edzeni kell, és minden edzésen mell-bicepsz van napirenden. A felvezető évnek köszönhetően már egész erős voltam, 40 kilóval megyegetett a fekvenyomás.
Tudásszomjamat Flex és Body&Power újságok segítségével elégítettem ki. El kell mondjam, az akkori (90-98-as) Flex magazinok színvonalát azóta sem sikerült megközelítenie a későbbi testépítő magazinoknak. Jött aztán az elmaradhatatlan Utam a csúcsra könyv Arnoldtól, ami a magazinokkal együtt hihetetlen mértékű inspirációt jelentett, és ez az alig 30-as karú kissrác fejébe vette, hogy egyszer Mr. Olympia lesz. Hiszen az már csak úgy meg, ha elég elszánt vagy, keményen edzel, pár év, és ott állsz a színpadon.
1-4 év edzés után
Ez volt a csodatevő táplálékkiegészítők időszaka. Egy év után megvettem életem első doboz tömegnövelőjét, „fantasztikus” 10 százalék fehérjével és rengeteg cukorral. Később vettem egy „jobbat”, ebben már csak 4 százalék fehérje volt, de az aztán tényleg a „legjobb ultra-mikroszűrt” tejsavó. Blöeee. Megszámlálhatatlan sok terméket próbáltam ki, míg nem 17 éves koromban rátaláltam a pezsgő kreatinra, ami már tényleg érezhető fejlődést okozott, még úgy is, hogy magáról a táplálkozásról még kevés fogalmam volt. Mindössze ennyit tudtam: sokat kell enni, és 2-3 óránként.
Így fordulhatott elő, hogy komplex étkezésnek számított 2 db melegszendvics, vagy 2 joghurt. Ekkor már figyelemmel kísértem a testépítő versenyeket, és megszállottan kutattam egyes versenyzők testméreteire és erejére vonatkozó adatok után. 17 évesen 130 kilót nyomtam fekve, ami nem számított rossznak. Gimnáziumi testnevelő tanárom is elnézte nekem, ha futás helyett inkább csak sétáltam, hiszen este hát-tricepsz edzés volt, és nem akartam előtte lemeríteni raktáraimat.
Az edzőteremben rám ragadt elszántság az élet egyéb területein is segítségemre volt. Problémamentesen végeztem iskoláimat, érettségiztem, majd később az egyetemi vizsgák sem jelentettek megoldhatatlan feladatot.
4-8 év edzés után
4 év edzés után egy teljes évig stagnáltam erőben és méretben is. Nem értettem, miért, hiszen brutálkeményen edzettem, és 2-3 óránként ettem. Végül rájöttem, hogy a napi 6 étkezésemből jó, ha 3 volt teljesnek tekinthető.
Ilyen borzalmakat ettem akkoriban:
Zabpehely tejjel, első étkezésnek: a zab rendben van, de protein alig volt ebben az étkezésben. A tejcukorról meg tudjuk, hogy nem barátunk.
Protein turmix banánnal. A fehérje rész megfelelő, de a banánban található cukor semmire nem jó. Még edzés utáni töltésre sem.
Rántotta kenyérrel. A kenyér nem megfelelő szénhidrátforrás, a finomliszt miatt túl gyorsan szívódik fel. Hála Kathi Bélának, egy videóban megláttam, hogyan kell zabpehellyel megsütni a tojást. Marha nehéz egyébként: felvered a tojást, beleteszel 3 kanál (kb 100g) zabot, és megsütöd.
Sonkás, szalámis, májkrémes szendvicsek. A régi beidegződés, ugye… Iskolában szendvicset kell enni, és ehhez tartottam én is magam. Bár utolsó két gimnáziumi évemben 6-8 szendvicset hordtam már magammal, és még ez is növekedésre ösztönözte fiatal, tesztoszteron-túltengéstől fűtött testemet.
Tej, cukorral. Ehhez nem is kell semmit hozzáfűznöm.
Képes voltam a kocsmába is turmixot vinni, és figyelni az órát, mikor kell hazaindulnom, hogy le ne késsem a következő étkezést. Az egyetemi bulik többségét is kihagytam, egyszerűen féltem az éjszakázás negatív hatásától.
8-10 év után
Ekkor már tisztában voltam a kötelező napi 2g/testsúlykilogrammnyi állati fehérjebevitel fontosságával, és úgy igazából már rendben is volt az étrendem. 86 kilósan elhatároztam, hogy véghezviszem életem első diétáját.
A diéta olyan volt, amilyen. A szokásos, gyakori hibákat követtem el: túl kevés szénhidrát, túl kevés telítetlen zsír, túl sok aerob edzés. Bár az egész csak 6 hétig tartott, sikerült 13 kilót leadnom, és rengeteg izomtól megszabadulnom. Jó kis lecke volt. Az elveszett izomtömeg gyorsan visszajött, következhetett ezután 3 év tömegelés.
10-13 év után
10 év edzés kellett ahhoz, hogy 170 kilót nyomjak fekve, és elérjem a 45-ös kart. Mindezt 90 kiló körüli testsúly mellett. 6-7 órákat aludtam, de mégis sikerült továbbfejlődni, és rá egy évre újabb diétába kezdtem, ezúttal 96 kilóról mentem le 81-re.
Kockahasam ezúttal sem lett, de a derekam több mint tíz centivel karcsúsodott. Ez a diéta már bő 3 hónapig tartott, és köszönhetően megrögzött naturálságomnak, megint jelentős mértékű izom- és erővesztéssel kellett számolnom. Fekvenyomásban ez 20, guggolásban 30 kiló mínuszt jelentett.
A lediétázott izom ismét hamar visszajött, és ekkor gondolkoztam el először azon, hogy nem biztos, hogy ennek a sportnak kell szentelnem az egész életemet. Nem voltak már rémálmaim arról, hogy elcsúszik egy étkezésem, vagy, hogy az aznapi edzésen nem megy ki az utolsó ismétlés.
Igazából soha nem ért semmilyen hátrány, ha egyszer-egyszer kimaradt egy étkezésem, vagy ha nagyritkán alkoholt fogyasztottam. A visszaeséshez mindig több hét, vagy inkább hónap kihagyás kell. Egy extra pihenőnap mindenkinek jól jön, egy kis aktív pihenés után garantáltan nagyobb kedvvel vágsz bele újra az edzésbe.
Ennyi év kellett ahhoz, hogy kikísérletezzem, mely táplálékkiegészítők hasznosak, és melyeket nem érdemes használni. Maradt: tejsavófehérje, multivitamin, kreatin, glutamin.
13-15 év edzéssel a hátam mögött
Az utóbbi 2 évben felgyorsultak az események. Volt itt újabb diéta, közel 5 hónap alatt 27 kiló fogyással, könyökműtét, rekorddöntések, amatőr fekvenyomó verseny nyerés. Noha már nem veszem olyan véresen komolyan az egészet, úgy tűnik, épp ez az egészséges. Hajlott korom miatt jobban figyelek a vitamin- és ásványianyag bevitelre, és az ízületek védelmére is. Mindig is meglesz a napi 2g/tskg fehérje, és a 3 óránkénti étkezések is megmaradnak. A tömegnövelő és diétás ciklusok is végig fogják kísérni életemet. De nem fogok mindent alárendelni ennek.
Van még mit tanulni ennyi év után? Még szép.
Még nem értem el céljaimat, és úgy érzem, tudok még fejlődni. Hisz’ Ronnie Coleman is 34 évesen lett először Mr. Olympia, és 41 éves korában elnyerte a 8. Sandow szobrot is.
Még nem találtam meg az optimális diétás étrendet sem. Az alacsony szénhidráttartalmú diéta mérsékelt sikereket hozott. A közepes mennyiségű szénhidrát már sok lenne a zsírvesztéshez, így valószínűleg a ketogén diéta lesz a következő. Félreértés ne essék, az itt felsoroltak mindegyike eredményes lehet, de az izommegtartás mindig is problémát jelentett, és talán ebben legerősebb a ketogén.
Mi a helyzet a koksszal?
Ha nem szúrom el nagyon a fél év múlva esedékes diétámat, a doppingszerek kipróbálása továbbra is váratni fog magára. Nem érzem már annyira rosszul magam a bőrömben, hogy kockáztassak, és nem szeretnék havonta százezreket költeni minőségi cuccra. Bátran ki merem jelenteni, hogy parasztkokszot soha nem fogok használni.
Talán 50 éves korom után, amikor már lecsökken a tesztoszteron szintem…
Motivációs képsorok tömegeléshez
Miért hányok manapság az edzőtermektől?
A lemaradt testrészek edzése
Testépítés vagy erőemelés?
