Bár az esztétikus test, mint a fejlett testkultúra jelképe, már az ókori görögöknél és rómaiaknál is elismerésre tartott számot, a testépítés, mint életforma akkoriban még nem létezett.
A látványnál sokkal fontosabb volt az erő és a teljesítmény, ami jó szolgálatot tett a görög olimpiai játékokon, vagy a rómaiak által kedvelt gladiátor küzdelmek során.
A középkorból számos emlék maradt fent utazó cirkuszokról, melyeknek elmaradhatatlan „kellékei” voltak az erőművészek.
Ezek a férfiak az átlagembernél sokkal jobb adottságokkal rendelkeztek, rettentő erejük ámulatba ejtette a közönséget. A kinézetre viszont nem sokat adtak, korabeli képek bizonyítják, hogy ezek a művészek igen magas testzsírszázalékkal rendelkeztek.
A Sandow-korszak
A 18. század végén egy kis csoport rájött arra, hogy egészségesebb ételek fogyasztásával és rendszeres sporttal egészségesek maradhatnak. Testkultúra-művelőknek nevezték őket. Leghíresebb tagjuk a már valóban esztétikus testtel rendelkező erőművész, Eugen Sandow volt.
Sandow először az európai publikumot kápráztatta el bámulatos erejével és szárazságával (5 százalék körül volt a testzsírja), később Amerikában is sikert sikerre halmozott. Pózolással és bemutatókkal kereste kenyerét, és népszerűségének köszönhetően egyre több súlyzót adtak el, és egyre több követője akadt.
A testkultúra versenyek győzteseit Sandow-szoborral jutalmazták, ami a mai napig él, hiszen a Mr. Olympia első helyezettje szintén megkapja ezt az ereklyét.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Eugen Sandow halálát valószínűleg éppen a túlzott erőkifejtés okozta: agyvérzésben halt meg, amikor egy sárba ragadt gépkocsit próbált volna kiszabadítani.
Szintén híres erőművészként tartották akkoriban számon George Hackenschmidt-et, az Orosz Oroszlánt, aki súlyemelőbajnokként kezdte pályafutását, de birkózásban is számos címmel dicsekedhetett.
Charles Atlas
Nagy hatással volt a korabeli testépítésre Bernarr Macfaddennek is, aki elindította a Testkultúra című folyóiratot, és mellé rengeteg versenyt szervezett. 1903-tól minden évben elnyerhette valaki az Amerika legtökéletesebb testű férfijának kijáró címet. Így történt, hogy 1921-ben egy Angelo Siciliano nevű versenyző kerekedett versenytársai fölé, és később a nevét is megváltoztatta a beszédes Charles Atlasra.
Atlas kiváló marketingérzékkel rendelkezett, és egyedi edzésmódszerét a tinédzserkorúakra pozicionálva, főleg képregényekben hirdette. Bár ő nemigen alkalmazta a dinamikus feszítés technikáját, a projekt rendkívül sikeres volt, és a 70-es évekig milliók rendelték meg a programot.
Charles Atlas fizikuma a rendszeres súlyzós edzések hatására lett csodálatra méltó, és az akkori viszonyok között igazán páratlan. A 20-as, 30-as években már testépítőknek nevezték azokat, akik számára nem csak a fizikai erő volt fontos, de cél volt az esztétikus kinézet is. Sokak példaképe volt akkoriban a tagolt izomzatáról méltán híres Sigmund Klein is.
Az első igazi testépítők
A 30-as években elindult a Mr. America verseny, melyen a kinézet mellett mindig volt valamilyen erőfelmérő szám is, mely utóbbi idővel kikopott a programlistáról. Az első két verseny győztese az a John Carl Grimek volt, aki fizikumát már teljes egészében súlyzós edzéssel építette fel, és nem volt bokszoló, cselgáncsozó vagy súlyemelő, mint elődei. Látva Grimek sikerét, a testkultúra-központok gombamód szaporodni kezdtek, és az Egyesült Államokban hódító útjára indult a testépítés. Bár az első „igazi testépítő” John Grimek volt, az első, valóban óriási izmokkal rendelkező versenyzői titulus Clarence „Clancy” Rossnak jár. Ross fizikuma sűrűbb és kidolgozottabb volt elődeinél, és széles válla, keskeny csípője ideális alkatot biztosított neki a testépítéshez.
A 40-es évek vitathatatlan példaképe és egyeduralkodója tehát Clancy Ross volt, de a testépítés ugrásszerű népszerűség-növekedésének igazi atyja Steve Reeves volt. Ő már népes rajongótáborral is büszkélkedhetett, nem kis mértékben köszönhetően színészi alakításainak is.
Reevesék visszavonultával egy új generáció lépett helyükre, nagyobb hangsúlyt fektetve az izomtömegre. Az 50-es, 60-as évek jeles képviselői Reg Park, Bill Pearl és Chuck Sipes voltak. 1965-ben megrendezték az első Mr. Olympia versenyt, melynek győztese Larry Scott lett – nem kevés mértékben köszönhette ezt szenzációs bicepszeinek, melyek fejlesztéséhez a róla elnevezett Scott padon végzett gyakorlatok képezték tréningjének alapját. Scott ’66-ban megvédte címét, majd átadta helyét a kubai óriásnak, Sergio Olivának. Oliva az évtized végén három Mr. Olympia címet is begyűjtött, utolsó győzelme során legyőzve az akkor még Amerikában ismeretlen Arnold Schwarzeneggert.
Arnold, a megkerülhetetlen
Arnold mindmáig a testépítő sport legismertebb és legnépszerűbb egyénisége. Maximalizmusa és kitartása nem csak a súlyzók világában hozott számára sikereket, hiszen színészi és politikai pályafutása is csodálatra méltó.
Arnold (vagy ahogyan Dave Draper „kollégája” nevezte: az Osztrák Tölgy) 1965-ben, 18 évesen már junior európa-bajnoki címmel büszkélkedhetett, később pedig 5 alkalommal nyerte meg a Mr. Univerzum versenyt. Bár ’68-ban a sokkal kisebb tömegű, ámde kidolgozottabb Frank Zane megverte, Arnold tanult az esetből, és a korábbinál nagyobb hangsúlyt fektetett a kidolgozottságra. Ez meg is hozta az áhított sikert, hiszen 1970 és ’75 között 6 alkalommal nyerte el a Mr. Olympia címet, anélkül, hogy bárki komoly veszélyt jelentett volna rá. A ’75-ös versenyen készült a híres Pumping Iron film, melyben betekintést nyerhetünk a testépítés hőskorát körülvevő milliőbe. Arnold ezen a dél-afrikai versenyen olyan nagyságokat győzött le, mint Lou Ferrigno, vagy Serge Nubret.
Arnold visszavonulása után a ’76-os Mr. Olympia jóbarátja, Franco Columbu ölébe hullott, majd egy évvel később Frank Zane nyerte el a Sandow szobrot. Zane alkata kiváló példája a végletekig kidolgozott és száraz fizikumnak, mintegy ellensúlyozván a tömegbeli hiányosságokat. Frank Zane kiváló formájának köszönhetően összesen 3 Mr. Olympia címmel büszkélkedhet.
A 80-as évek elején Arnold úgy döntött, visszatér, és versenybe száll a hetedik Mr. Olympia győzelemért. Próbálkozását siker koronázta, bár első helyét a mai napig vitatják. Hasonló viták övezik Franco Columbu 1981-es sikerét is. ’82-ben és ’83-ban egy-egy kisebb tömegű, de rendkívül precízen kidolgozott testtel rendelkező úriember álhatott fel a dobogó legfelső fokára, név szerint Chris Dickerson és Samir Bannout.
Lee Haneytől napjainkig
Aki azt gondolta, hogy Arnold sikereinek lehetetlenség nyomába érni, bizonyos Lee Haneytől kaptak csattanős választ. Haney a 80-as években nyolc alkalommal hódította el a Sandow szobrot, mely – Ronnie Coleman teljesítményével holtversenyben – azóta is rekordnak számít. Ebben az évtizedben kezdett teret nyerni a női testépítés, olyan neves versenyzőkkel mint például Rachel McLish vagy Lynn Conkwright.
Haney tehát a 90-es évek elejéig egyeduralkodó volt, és hiába szorongatta őt Rich Gaspari vagy Lee Labrada, visszavonulásáig (1991-ig) a csúcson maradt. Lee Haney után egy újabb szörnyeteg, az angol fenomén, Dorian Yates nyerte el a világ legjobb testépítője címet. Yates 120 kilós versenysúlyával, egyedülálló sűrűségével még további öt alkalommal nyerte meg a Mr. Olympiát. Miután ’97-ben végleg felhagyott a versenyzéssel, elkezdődtek a találgatások, vajon ki lép a helyére.
Jelentkező volt bőven, gondoljunk csak Flex Wheelerre, Paul Dillettre, de nem mehetünk el szó nélkül Lee Priest, Kevin Levrone és Vince Taylor neve mellett sem. Kevesen számoltak viszont a 34 éves arlingtoni zsaruval, aki nem volt más, mint Ronnie Coleman. Ronnie 8-szoros Mr. Olympiaként sem hagyott fel a versenyzéssel, így 2006-ban Jay Cutler mögött meg kellett elégednie a második hellyel, 2007-ben pedig a negyedikkel. Visszavonulása is ekkorra tehető.
Az 57 centis felkarokkal rendelkező Jay Cutler eddig 4-szer nyerte el a Mr. Olympia címet, de 2008-ban Dexter Jackson, 2011-ben pedig barátja, Phil Heath utasította maga mögé. 2012-ben Heath megvédte címét, de Kai Greene személyében igazi kihívóra talált. Végül Kai Greene 2014-ig begyűjtött három 2. helyezést Heath mögött, de ezt követően nem indult több profi versenyen, leszámítva három Arnold Classicot.
Phil Heath 2018-ig hét Mr. Olympia győzelmet zsebelt be, ám ebben az évben Shawn Rhoden a szimmetriájával Heath fölé kerekedett, és az „ajándék” leszorult a dobogó csúcsáról. Az elsőséget visszahódítania eddig csak Jay Cutlernek sikerült Dexter Jacksonnal szemben, és bár Phil Heath 2020-ban egy harmadik hellyel visszatért, az ő korszaka lezárult. A 2020-as és 2021-es Mr. Olympiát az egyiptomi Mamdouh „Big Ramy” Elssbiay nyerte, így ő lett az első arab és afrikai testépítő, aki duplázni tudott.
Ramy uralma 2022-ben tört meg, ekkor a fantasztikus arányokkal, szimmetriával és kondícióval színpadra lépő, ám nála és az élmezőny krémjénél jóval kisebb tömegű iráni Hadi Choopan fejére került a korona.
Az eddigi Mr. Olympia-győztesek
| Év | Díjazás | Győztes | Helyszín |
|---|---|---|---|
| 1965 | $1,000 |  Larry Scott |
New York, USA |
| 1966 | $5,000 | Larry Scott |
New York, USA |
| 1967 | $1,000 |  Sergio Oliva |
New York, USA |
| 1968 | $1,000 | Sergio Oliva |
New York, USA |
| 1969 | $1,000 | Sergio Oliva |
New York, USA |
| 1970 | $1,000 |  Arnold Schwarzenegger |
New York, USA |
| 1971 | $1,000 | Arnold Schwarzenegger |
Paris, France |
| 1972 | $1,000 | Arnold Schwarzenegger |
Essen, West Germany |
| 1973 | $1,000 | Arnold Schwarzenegger |
New York, USA |
| 1974 | $1,000 | Arnold Schwarzenegger |
New York, USA |
| 1975 | $2,500 | Arnold Schwarzenegger |
Pretoria, South Africa |
| 1976 | $5,000 |  Franco Columbu |
Columbus, USA |
| 1977 | $10,000 | Frank Zane |
Columbus, USA |
| 1978 | $15,000 | Frank Zane |
Columbus, USA |
| 1979 | $25,000 | Frank Zane |
Columbus, USA |
| 1980 | $25,000 | Arnold Schwarzenegger |
Sydney, Australia |
| 1981 | $25,000 | Franco Columbu |
Columbus, USA |
| 1982 | $25,000 | Chris Dickerson |
London, UK |
| 1983 | $25,000 |  Samir Bannout |
Munich, West Germany |
| 1984 | $50,000 | Lee Haney |
New York, USA |
| 1985 | $50,000 | Lee Haney |
Brussels, Belgium |
| 1986 | $55,000 | Lee Haney |
Columbus, USA |
| 1987 | $55,000 | Lee Haney |
Gothenburg, Sweden |
| 1988 | Lee Haney |
Los Angeles, USA | |
| 1989 | Lee Haney |
Rimini, Italy | |
| 1990 | $100,000 | Lee Haney |
Chicago, USA |
| 1991 | $100,000 | Lee Haney |
Orlando, USA |
| 1992 | $100,000 |  Dorian Yates |
Helsinki, Finland |
| 1993 | $100,000 | Dorian Yates |
Atlanta, USA |
| 1994 | $100,000 | Dorian Yates |
Atlanta, USA |
| 1995 | $110,000 | Dorian Yates |
Atlanta, USA |
| 1996 | $110,000 | Dorian Yates |
Chicago, Illinois, USA |
| 1997 | $110,000 | Dorian Yates |
Los Angeles, USA |
| 1998 | $110,000 | Ronnie Coleman |
New York, USA |
| 1999 | $110,000 | Ronnie Coleman |
Las Vegas, USA |
| 2000 | $110,000 | Ronnie Coleman |
Las Vegas, USA |
| 2001 | $110,000 | Ronnie Coleman |
Las Vegas, USA |
| 2002 | $110,000 | Ronnie Coleman |
Las Vegas, USA |
| 2003 | $110,000 | Ronnie Coleman |
Las Vegas, USA |
| 2004 | $120,000 | Ronnie Coleman |
Las Vegas, USA |
| 2005 | $150,000 | Ronnie Coleman |
Las Vegas, USA |
| 2006 | $155,000 | Jay Cutler |
Las Vegas, USA |
| 2007 | $155,000 | Jay Cutler |
Las Vegas, USA |
| 2008 | $155,000 | Dexter Jackson |
Las Vegas, USA |
| 2009 | $200,000 | Jay Cutler |
Las Vegas, USA |
| 2010 | $200,000 | Jay Cutler |
Las Vegas, USA |
| 2011 | $200,000 | Phil Heath |
Las Vegas, USA |
| 2012 | $250,000 | Phil Heath |
Las Vegas, USA |
| 2013 | $250,000 | Phil Heath |
Las Vegas, USA |
| 2014 | $275,000 | Phil Heath |
Las Vegas, USA |
| 2015 | $275,000 | Phil Heath |
Las Vegas, USA |
| 2016 | $400,000 | Phil Heath |
Las Vegas, USA |
| 2017 | $400,000 | Phil Heath |
Las Vegas, USA |
| 2018 | $400,000 |  Shawn Rhoden |
Las Vegas, USA |
| 2019 | $400,000 | Brandon Curry |
Las Vegas, USA |
| 2020 | $400,000 |  Mamdouh „Big Ramy” Elssbiay |
Orlando, USA |
| 2021 | $400,000 | Mamdouh „Big Ramy” Elssbiay |
Orlando, USA |
Mr. Olympia – a testépítés nagyjai
A súlyzós edzés haszna az élet egyéb területein
Nem neked való a testépítés, ha…
Profi edzéstervek – érdemes ezeket követni?
Kezdő testépítők gyakori hibái
