Edzés, étkezés a börtönben – exkluzív interjú egy igazi fegyenccel

Börtön

Miután jó alaposan beszóltunk a fegyencedzés divatnak bedőlő, romantikus álmaikban sitten gyúró és ott mindenkit leverő eltévelyedett lelkeknek, ideje megvizsgálnunk ezt a „kigyúrom magam a börtönben” mítoszt egy valódi fegyenc segítségével.

Hősünk, Sanyi úgy döntött, hogy a NAV által kiszabott egymilliós pénzbírság kifizetése helyett inkább megtapasztalja, milyen is az élet hazánk BV intézeteiben.

Pontosan mi volt ellened a vád, és hol ültél?

Adócsalás miatt csuktak le. Először Debrecenben, később Állampusztán töltöttem pár hónapot. Egy apró adminisztrációs hiba miatt kellett volna befizetnem az egymillát, de én inkább leültem a nagy részét. Nem is értem az egészet, mert elvileg csak írásbeli figyelmeztetést kellett volna kapnom, ehelyett tárgyalás nélkül jött az ítélet… Én meg dühömben inkább bevonultam a sittre.

Mivel pénzbírság lett átváltva, nem számít priusznak. Naponta 2500 forinttal csökkent a kiszabott büntetés, tehát eredetileg 400 nap volt előírva.

Ez nem olyan súlyos vétség, hogy életfogytosokkal rakjanak egy helyre

Nem, de azért így is találkoztam mindenféle alakkal. Előzetesben voltam együtt gyilkosokkal, rablókkal, meg mindenféle anyaszomorítóval.

Tudom, hogy régóta edzel. Hogyan sikerült ezt odabent megoldanod?

A „gyúrás” odabent megy keményen. Egyszerűen muszáj, mert ha gyengének látnak, véged van. Mivel egy börtönfitnesz terem nincs túl jól felszerelve, fel kell találnunk magunkat, és kihasználni bármilyen tárgyat, eszközt egy kis testedzésre. Vannak érdekes gyakorlatok, melyektől egész jól lehet fejlődni, ha edzetlen az illető.

Érdekes, hogy ilyen kevés kaja mellett is viszonylag jól néznek ki egyesek. Persze közrejátszik ebben a „dana”, és a többi rossz minőségű koksz is. A többség a zárkában edz. Megy a fekvőtámasz, a „toloncozás” (tolódzkodás), a beeresztőzés és a légiós fekvőtámasz. Fekvőtámaszoznak ezek a csajkán, vagy két stoki (hokedli) között is.

Ahol csak lehet, megy a húzódzkodás, ezt követi a bicepszezés szatyorba tett vizespalackokkal, rúd végére aggatva. Fekpadot is tudnak csinálni stokikból, a rúdra ráül valaki, és mehet a fekvenyomás.

Scott pad helyett össze lehet kötni egymás kezét ronggyal, és szemben ülve, fejmagasságban a felső ágyra támaszkodva ellensúlyozzuk egymást.

A koszt milyen volt? Naponta hányszor tudtál enni?

Szalonna

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kaja az oltári szar. Elég gyakran előfordult, hogy romlott volt az étel. Ami a menü összetételét illeti, nem mondható rá, hogy túlságosan változatos lenne.

Minden reggel kaptunk teát (ami igazából forró víznek volt nevezhető), mellé valami péksütemény – zsemle kifli, hetente egyszer, szombaton pedig kakaót.

Az ebéd szinte mindig ugyanazzal a levessel kezdődött, bár változatos fantázianevekkel látták el, általában a már jól ismert üres lé köszönt vissza a tányérunkból. A második általában pörkölt volt krumplival, ritkábban tésztával (értsd: tarhonyával), vagy 3. kategóriás takarmányrizzsel. Mivel gondolnak az érzékeny gyomrúakra is, fűszert nem nagyon használnak. Az adag rettenetesen kevés, és ugye a minősége is vacak, ezért nem túlzás, ha azt mondom, zsírt zsírral ettünk. Zöldség soha nem szerepelt a menüben, gyümölcs (alma) maximum havonta egyszer.

Vacsorára hetente 4-szer löktek elénk valami szalonnafélét, 2-szer kaptunk „jobb, ha nem tudjuk” honnan származó kolbászt, esetleg néha akadt egy kis szendvicskrém, vagy felvágott.

Van bolt, ott lehet venni 3-4-szeres áron vitamint, meg normális szalámikat stb.

A napirend így nézett ki: reggeli, utána pihenés, fél 11-től fél 12-ig edzés, utána ebéd, majd ismét pihenő, 4-5 között jött a vacsora, ezt megint csak fekvés, pihenés követte. Debrecenben jóban voltam az őrökkel meg a konyhásokkal, így elég sok kaját kaptam. Híztam is 10-12 kilót, ami Állampusztán le is ment. Itt már alig volt kaja, és kemény volt a meló is.

Szóval ha csak edz, eszik mondjuk 3-szor, és mellé csak heverészik egész nap, akkor egy átlagember simán tud növekedni.

Vizet legalább ihattál korlátlan mennyiségben?

Persze, de a víz jéghideg bent. Fürdeni hetente egyszer lehet, keddenként. Ez nem tart tovább két percnél, mert az időkapcsolós zuhany nem ismer kegyelmet.

Kintről lehet behozni jobb kaját? Tápkieget, kokszot?

Hivatalosan nem lehet, így marad a csempészet. Akadt olyan, akinél oxit, vagy danabolt is tudtam volna venni, ha akarok. Lényeg, hogy mindig legyen nálad elegendő dohány vagy kávé. Ezeket szinte aranyárban mérik odabent, és bármit megvehetsz értük cserébe. Sokan az életüket is eladnák egy doboz cigiért vagy kávéért. Ha kell, mosnak, takarítanak rád. Bármit megtesznek a bagóért. De elég sok bent a drogos is.

Vannak balhék? Mennyire kellett egy magadfajta ektomorf, fehér bőrű embernek tartania a rabtársaktól?

Persze, elég gyakori a verekedés, előfordulnak lopások – szinte minden, ami odakint is.

Mi számít inkább? A méret, vagy a bunyózni tudás?

Elsősorban az számít, hogy mennyi vér van a pucádban. Másodsorban az, hogy kiket ismersz. Ha van ismeretséged, nem mernek bántani. Ezt követi a méret, és az, hogy mennyire vagy bátor. Ha összekerülsz egy csapat agresszívebb taggal, egyből elkezdenek méregetni, próbálgatják, meddig mehetnek el. Ha ki mersz állni a legnagyobb ellen, akkor elismernek. Még akkor is, ha totál esélytelen vagy.

Neked volt ott valakivel összetűzésed?

Edzés a sittenCsak majdnem. Tudtam, hogy nincs más választásom, és nem hunyászkodtam meg a legnagyobb állatok előtt sem. Végül nem is nyúltak hozzám, csak a szövegelés ment. Egy idő után már inkább tiszteltek, hiszen az a hír járt rólam, hogy „ez a gyerek nem fél senkitől.”

A börtönben tisztelik azokat, akik átlag fölötti fizikai erővel vagy kitartással bírnak, de azokat is, akiket elkönyvelnek „okos”-nak. Elintézel nekik pár papírt, segítesz a kitöltésben, és máris tisztelnek. Ugyanis rengeteg bent az írástudatlan, de még olyan is van, aki számolni sem tud. Sokan a nevüket sem tudják leírni, az órát sem tudják leolvasni.

Elképesztő… Láttál olyat, akinek nem sikerült kivívnia a többiek tiszteletét?

Igen, láttam. Az ilyenekből csicska lesz. Ők takarítanak mindenki után a zárkában, és csak alázzák őket. Ütik-verik, kutyának nevezik őket, és minden füttyszóra ugraniuk kell. Mindenüket elveszik, és ők esznek utoljára. Már ha marad nekik valami. Érdekes, hogy van közöttük egészen nagy darab is, csak szerencsétlen annyira mulya, hogy nem mer odacsapni.

Milyen bent a roma-magyar arány? Ugye erről hivatalosan nincs adat, de az emberek kíváncsiak

80-20. De hiába vannak többségben a cigányok, általában tartanak a magyaroktól. Csak akkor nagy a szájuk, ha a zárkában többségben vannak. Így jobbára egymást püfölik. Van közöttük 1-2 keményebb, de általában a magyarok jobban ott vannak a szeren. No meg az is közrejátszhat, hogy az őrök sem bánnak kesztyűs kézzel a roma fogvatartottakkal. Elég könnyen elcsattan egy-egy saller, így inkább meghúzzák magukat.

Még lett volna pár hónapod, miért döntöttél úgy, hogy a maradék 265 ezret inkább kifizeted?

Tudod, annak ellenére, hogy roppant mód érdekes a börtönvilág belülről, és életre szóló élményekkel lettem gazdagabb, lelkileg megviselt ez a 9 hónap. Egyszerűen éreztem, hogy ki kell jönnöm most már. Bár elmondhatom, hogy a körülményekhez képest nem volt rossz dolgom bent, elit munkákat végeztem, és a zárkám sem volt kifogásolható a végén, besokalltam.

Ilyenkor nem számít a jó magaviselet? Nem csökken a büntetés mértéke?

Á, nem. Ez teljesen más, mint közönséges bűnözők esetében. Hiába volt  4 dicséretem, igazából kenhettem a hajamra. Nem változtatott semmin.

Nos, ennyit az igazi fegyencedzésről. Mi maradunk továbbra is a súlyzós edzés + napi hat étkezés szószólói, de ha szeretnél egy vagányul kinéző börtöntöltelékre hasonlítani, innen meríthetsz ötleteket. Kezdd valami jó kis köztörvényes bűnnel!

 

Craig Titus, a rosszfiú

Nyárra kigyúrjuk magunkat! Igaz, tesó?

Fegyencedzés – mire lehet ez elég?

Motivációs képsorok tömegeléshez

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük