Az utóbbi 1-2 évtizedben a divatos kamu fitnesz irányzatok mellett a funkcionális erőt fejlesztő, saját testsúllyal (és néhány kiegészítő eszközzel) végezhető mozgásformák előretörése figyelhető meg. Ejtettünk már szót a roppant harcias rajongótáborral rendelkező, ámde tökéletesen undorító fegyencedzésről, a nála egy fokkal jobb kettlebellről, most pedig ezek gyűjtőkategóriájáról a crossfitről olvashattok.
Mi a fene az a crossfit?
A crossfit tulajdonképpen egy fitnesz rendszer, melyet 2000-ben talált ki Greg Glassman. Egyesek szerint ez inkább edzésfilozófiának tekinthető, mintsem külön sportágnak. Crossfit mozgásformába sorolható minden olyan tevékenység, ami a funkcionális erő növelésére hivatott.
Izolációs gyakorlatokat nem találunk a crossfit edzéstervben, mert itt a cél az egész test, vagy legalábbis a lehető legtöbb izom használata.
Az edzés saját testsúllyal vagy viszonylag kevés sporteszközzel történik. Jellegzetes crossfit mozgásformák tehát a saját testsúlyos gyakorlatok, az olimpiai súlyemelés gyakorlatai, de ide sorolható a futás, úszás, ugrálókötelezés is.
A kevés kellék pedig ezekből áll: kettlebell, medicinlabda, tornászgyűrű, és persze néhány súlyzótárcsa.
Gyakorlatok egész tárháza biztosít lehetőséget arra, hogy változatosan edzhessünk. Nem esünk túlzásba, ha kijelentjük: két egyforma crossfit edzés nem fordult még elő.
Mit lehet a crossfit segítségével elérni?
Amint látható, van itt súlyzós, saját testsúllyal végezhető, de szintén anaerob; valamint kardió mozgásforma is. Mivel e gyakorlatok végzése nem történhet különösebben nagy súlyokkal, nyilvánvaló, hogy ez másfajta erőt és izomzatot épít, mint a testépítő edzés. A crossfit hívei általában szerényebb méretekkel és erővel rendelkeznek, mint a testépítők vagy erőemelők, viszont a funkcionális gyakorlatokban akár jobban is teljesíthetnek. Már csak azért is, mert ők eleve ezt végzik edzésen.
A crossfit tehát elsősorban állóképesség-fejlesztésre alkalmas, de e gyakorlatok hozományának tekinthető – az egyén genetikájának és étrendjének stb. függvényében – némi izomtömeg, és számottevő funkcionális erő is.
Aki nagy izmokat, kivételes erőt, vagy mindezeket ráadásul a lehető legalacsonyabb testzsírral szeretné elérni, jobban jár, ha marad a súlyzós és aerob edzésnél.
A crossfit zsírégetéshez sem jó választás. Izmainkat nem éri akkora terhelés, mint egy testépítő edzésen, ráadásul zsírégetéshez megfelelő mozgásforma nem igazán szerepel a gyakorlatok között. A futást már korábban kitárgyaltuk, hogy miért nem alkalmas erre a célra.
Crossfit kontra testépítés
E két irányzat képviselői között jelentős számban akadnak olyanok, akik nem hajlandóak tudomásul venni azt, hogy nem feltétlenül csak az a jó, amit ők csinálnak.
A crossfitesek előszeretettel jönnek a „felfújt izomzat” kifejezéssel, hiszen rendesen beleivódott már mindenkibe az a sztereotípia, miszerint a testépítők izmai csak kirakatizmok, és használhatatlanok. Ez természetesen nem igaz, egy „badis” sokkal nehezebb súlyokat bír megmozgatni, mint crossfit-párti kihívója.
Külön vicc kategória, amikor az amúgy nem is létező Paul Wade baromságait idézgetik: „Hogyan lehet valakit „erősnek” tekinteni, ha még a saját testét sem képes természetes módon mozgatni?” Ezt a szűklátókörűséget nem áll módunkban megint tételesen cáfolgatni, de legyen annyi elég, hogy ez a fiktív személy ostoba módon keveri az erő és az állóképesség fogalmát. Ráadásul ezt színtiszta önös érdek által vezérelve cselekszi (Gy.k.: azért, hogy vedd meg a könyvét).
Persze a másik oldalt sem kell félteni. Mi, testépítőként hajlamosak vagyunk a többi sportot is aszerint osztályozni, hogy mekkora izomtömeg érhető el vele – mintha ezen kívül nem létezne más értékelhető teljesítménye egy embernek.
A csőlátás helyett inkább nyitottságra buzdítanánk mindenkit. Nem szabad leszólni azt az embert, aki más célokat tűzött ki maga elé, és ezek eléréséhez természetesen más, de megfelelő eszközöket használ.
A zumbával „fogyókúrázók” és a fegyencedzéstől Mr. Olympia szintet remélők nem ebbe a kategóriába tartoznak.
