Andreas Münzer neve talán azoknak mond még valamit, akik a testépítés úgynevezett hőskorának legvégén, a ’90-es években kapcsolódtak be a sportág történéseibe.Miután Arnold már rég visszavonult, ismét felbukkant egy osztrák versenyző, aki – bár nem jutott elődje nyomdokaiba – bizonyos értelemben túl is szárnyalta a legendát.
Andreas Münzer a testépítés rajongóinak emlékezetében úgy él, mint a valószínűleg minden idők legalacsonyabb testzsírjával rendelkező egykori versenyző. Ő sohasem volt behízva, brutális szárazságot produkált még tömegnövelő időszakban is – sajnos ez is lett a veszte.
https://www.youtube.com/watch?v=RmIQtXdLgv4
1996. március 14-én sokkoló hír rázta meg a testépítés világát: mindössze 31 évesen elhunyt Andreas Münzer osztrák versenyző. A fiatal testépítő halála után egyből beindultak a találgatások, persze a legtöbben a túlzásba vitt doppinghasználatot okolták. Az vitathatatlan tény, hogy Münzer szervezetében a boncoláskor több mint 20 féle tiltott szert mutattak ki. A szervei pedig döbbenetes állapotban voltak: a mája tele volt daganatokkal, a szíve kétszeresére duzzadt, a veséi felmondták a szolgálatot.
Kijelenthető, hogy Andreas még közel sem ért ekkor csúcsra. Rendszeres indulója volt a Mr. Olympia (legjobbja egy 9. hely) és Arnold Classic versenyeknek (itt 3. is volt), és sok egyéb profi versenyen is részt vett.
https://www.youtube.com/watch?v=Kriq0oso2ro
Aki látta őt színpadon, soha nem felejti az élményt. Szárazságban senki meg sem közelítette, ha erre kitalálnak egy új díjat, egész biztos, hogy verhetetlen lett volna.
Andreas 1989-ben kapta meg a profi kártyát, miután az IFBB Amatőr Világjátékokon megnyerte a nehézsúlyú kategóriát. A siker széles körű ismertséget hozott számára, a közönség hamar megkedvelte, őszinte, rokonszenves sportolót ismertek meg személyében. Nem mellesleg ott volt
a gyakorlatilag tökéletes fizikuma 108 kilós versenysúllyal, keresztszálkákkal, 53 centis karral, 147 centis melllas-körfogattal.
Miután berobbant a profik világába, Andreas első Mr. Olympiáján begyűjtött egy tisztességes 13. helyet, ezzel pedig elindult az élete végéig tartó rettenetes mókuskerék. Münzer mindent beáldozott a tökéletes forma tartásáért: hosszú évekig doppingolt szünet nélkül, mellé atomkemény diétát tartott, még versenyek után sem nagyon kajált félre. A szervezete pedig idővel felmondta a szolgálatot.
1996 márciusának elején Andreas egy San Josében rendezett meghívásos versenyt igyekezett kipihenni, de erős gyomorfájdalom tört rá. Napokig küszködött kínjaival, majd kórházba került. Megoperálták, de akkor már több mint egy napja folyamatosan vérzett a gyomra, majd leállt a mája és a veséje. Másnap reggel, március 14-én pedig elhunyt. Állítólag visszautasította a vérátömlesztést.
Münzer kálváriájáról Nasser El Sonbaty, az azóta már szintén elhunyt, híres profi testépítő beszélt egy interjúban.
Nasser szerint egészen biztos, hogy
Andreast rendesen kihasználta az a fazon, akinek a termében edzett. Albert Busekről van szó, aki a Sportrevue nevű testépítőmagazin tulajdonosa is volt egyben.
Sonbaty szerint Busek jelentős mértékben volt felelős Münzer haláláért. Olyanokat csinált például, hogy a fiatal testépítővel hajnalig festtette a falakat az edzőteremben – pedig másnap reggel versenyre kellett utaznia. Vendégpózolásokat szervezett neki, de ahová nem akarta, egyszerűen nem engedte el.
A legszemetebb dolog viszont az volt Busektől, hogy Münzertől folyamatosan versenyformát követelt, különben bukta volna az állását. Csak az érdekelte, hogy ez a srác az ő termében eddzen, és azt reklámozza. Münzer csak egyszer beszélt Nassernak Busekről, ekkor könyörtelennek és arrogánsnak nevezte a teremtulajdonost, egy olyan embernek, akinek nincs lelkiismerete. Régen ő is testépítő akart lenni, de adottságai híján maradt neki ez a szerep.
Az állandó topformában levés persze rengetegféle doppingszert követelt, ráadásul Münzer orvoshoz sem járhatott. Amikor kórházba került már késő volt.
Münzer 1996 márciusában hatodik lett az Arnold Classicon és hetedik az Arnold után egy héttel tartott San José Pro Show-n. Éppen hazafelé repült Münchenbe, amikor gépen belső vérzése lett. Évek óta fekéllyel küzdött, de orvoshoz nem ment, erre jött még a temérdek doppingszer – ez a kettő együtt okozhatta a halálát
– fejtegeti Nasser.
Andreast nagyon kedves, nyugodt és barátságos srácnak ismerte meg, aki keményen edzett, és olyan elképesztő formát produkált, mint talán azóta sem senki. Ha a szárazság lett volna az egyetlen kritérium, biztos, hogy ő nyerte volna a a Mr. Olympiát. Nasser szerint barátja túlzásba is vitte a szigort azzal, hogy megvonta magától a zsírokat. Félrekajálni is egyszer látta, amikor egy versenyük után Andreas megevett egy hamburgert. Pedig hát tudjuk, ha máskor nem is annyira jellemző, de egy verseny után azért sokakkal elszalad a ló ilyenkor.
Nasser Münzer doppinghasználatával kapcsolatban többnyire közvetett információkkal rendelkezett. Azt határozottan cáfolta, hogy a több cucc egyenes arányosságban van a jó formával, és bár a média szteriodőrültnek titulálta Andreast, ez baromira fals és légből kapott infó róla. Noha persze mindannyian tudjuk, hogy koksz nélkül nincs profi testépítés, de amatőr sem nagyon. Abban biztos, hogy a szárnyra kapott Münzer-féle szuperdózisok csak mendemondák. Ráadásul volt összehasonlítási alapja, látta, hogy a többi akkori nagyágyú mit tol. Nem kisebb nevekről van szó, mint Mike Francois, Roland Cziurlok, Milos Sarcev, Sonny Schmidt, vagy a már azóta szintén elhunyt Greg Kovacs. Andreas szteroidnaplója is azt igazolta, hogy egy átlagos amatőr USA-bajnok is sokkal több cuccot használt.
1996. vége felé Münzernek mégis meggyűlt a baja a rendőrséggel. Egy kanadai vendégpózolás előtt előzetesbe vágták, mert szteroidokat találtak nála. Az volt a szerencséje, hogy a meghívója letette érte az óvadékot.
Itt Sonbaty megemlíti Milos Sarcevet, aki hasonló esetben nem állt ki „barátja”, Hidetada Yamagishi mellett. A japán testépítő 2007. december 8-án bukott le doppingszerekkel a Los Angeles-i reptéren, és hetekig kellett rács mögött ülnie, mert senki nem akarta érte letenni a 200 ezer dolláros óvadékot.
Nasser az interjú során idézett néhány dolgot Münzer szteroidnaplójából. Abban egészen biztos, hogy semmi különös, átlagtól eltérőt nem tartalmazott, talán több vízalapú szer volt benne, és kevesebb nehéz, magas tesztoszterontartalmú készítmény. Rémlik neki név szerint a Cypionite, Enanthate, Omnadren, Sustanon és az Anadrol 50 név. Úgy véli, az osztrák sokkal kevesebb anyagot használt, mint mondjuk Greg Kovacs, Dave Palumbo vagy Milos.
Nem gondolja, hogy Münzer halála egyetlen okra lenne visszavezethető. Az orvos legtöbb esetben csak a fő okot nevezi meg, de ez is lehet, hogy már valaminek a következménye. És akkor nem beszéltünk az egyéni eltérésekről, hajlamokról. Már önmagában az étel megvonása is jelentős szerepet játszhatott Andreas egészségromlásában, gondolván itt az alacsony szerotoninszintre, ami testileg és lelkileg is megviseli az embert.
Az interjúban Sonbaty leszögezi, semmilyen szert nem egészséges folyamatosan szedni, még a C-vitamint sem. Andreas esetében a Winstrol volt az egyik legfontosabb cucc, ez a víz alapú szteroid főleg injekciós formában volt akkoriban népszerű, mert a szájon át szedhető változattal szemben nehezebben alakul át ösztrogénné, és a vízvisszatartást is minimalizálja. A Winstrol jó szolgálatot tesz a szigorúbb diétát követők esetében azzal, hogy segít megtartani a formát, mellé hozza a száraz izomtömeget is. Hasonló hatású, nem aromatizáló szerek még a Parabolan, az Equipoise, a Masteron, vagy a Primobolan.
A testépítők körében is népszerű Primobolan és Oxandrolon tabletták nem túl hosszú ideig, megfelelő szünetekkel alkalmazva nem okoznak nagy kárt a szervezetben, de ha megállás nélkül, évekig tolod ezeket, mellé még keményen diétázol is, hogy a vendégpózolásokon jól nézz ki, nos, ez egy elég nagy butaság – fogalmaz Nasser. Ha emellé társul egy gyomorfekélyre való hajlam, vagy valamilyen hasnyálmirigy-probléma, és szakképzett orvosod sincs, akkor neked, barátom, reszeltek.
A Münzer-sztorit a német média Nasser szerint elég ocsmány módon kezelte, nagyrészt az egészet arra hegyezték ki, hogy minden eredményét csak a koksznak köszönheti, és hatalmas dózisokat tolt annak érdekében, hogy egyetlen szenvedélyének, a testépítésnek hódolhasson.
Az interjú egyik szomorú pikantériája, hogy Nasser megemlíti, a német lapok neki is odaszúrtak, hogy ő lesz a következő áldozat. Még ha nem is azonnal, de 13 évvel később, mindössze 47 évesen ő is elhunyt.
