Ha azt kérdezem, melyek a létfenntartásunkhoz nélkülözhetetlen alapvető élelmiszerek, szinte mindenki fel tudja sorolni: kenyér, tej, liszt, cukor… – ahogy a hírekben is halljuk, olvassuk bosszankodva: már megint drágábbak lettek.
Tényleg nélkülözhetetlenek ezek az élelmiszerek? Egyáltalán egészségesek? Természetesen nem. Ezek az élelmiszerek jelentős szerepet játszanak a modern társadalmakra jellemző elhízás, cukorbetegség és egy rakás más nyavalya kialakulásában.
A kenyér és a tej számunkra haszontalan, rossz szénhidrátot tartalmaz. A túl gyors felszívódás miatt nem biztosítanak hosszú távon energiát, viszont a vércukorszintet gyorsan megemelik, ami rövid idő múlva meredeken zuhanni kezd. Hacsak nem a testzsír növelése a célunk, ne alkossák étrendünk szerves részét!
Miért égett be mégis a tudatunkba az, hogy ezek az élelmiszerek fontos és nélkülözhetetlen tápanyagokat tartalmaznak? Kérdésünkre Dr. Lenkei Gábor válaszolt.
Dr. Lenkei Gábor: Számos olyan élelmiszerféleség van, ami megszokott szereplője a táplálkozásunknak, viszont ha kizárólag élettani, biokémiai, táplálkozástudományi szempontból vizsgáljuk, akkor szükségtelennek vagy akár kifejezetten károsnak minősíthetjük. Hogyan alakulhatott ez ki?
Ne feledjük el, hogy az emberiség a történelem során a népszaporulat és a városok kialakulása miatt eljutott egy olyan fázisba, amikor tömegek élelmezését kellett valamilyen módszerrel megoldani. Létrejött a mezőgazdaság, ami lehetővé tette, hogy az éhínséget elkerüljék. Ez a mezőgazdaság azonban kizárólag annak az elvárásnak akart megfelelni, hogy tömegeket tudjon megmenteni az azonnali éhhaláltól. Például olyan növényeket kerestek, amelyek könnyen, különösebb szakértelem nélkül, nagy tömegben, olcsón előállíthatók, sokáig eltarthatók, azaz alkalmasak a szegényebb néprétegek „hasának megtömésére”.
Ilyen például a búza, árpa, rozs, zab, rizs, kukorica, burgonya stb., hogy csak néhány példát említsek. Hangsúlyozni szeretném, hogy nem az élettani szempontból tökéletes tápanyag előállítása volt ekkor a cél.
A keményítős és cukros ételek veszélyei
Ma már szerencsére a modern tudományos eszközök alkalmazásával bölcsebbek lettünk. Tudjuk, hogy milyen tápanyagok, élelmiszerek alkalmasak arra, hogy az ember számára hosszú, egészséges életet biztosítsanak. Például az előbb említett keményítőben gazdag gabonafélék, a cukor nem alkalmasak az emberek minőségi táplálására. A fogyasztásukra számos olyan betegség visszavezethető, ami a civilizált világban nagyon gyakori, mint például cukorbetegség, rákos betegségek, gyulladásos betegségek stb.
Nem vagyok híve annak, hogy egy szokást tűzzel-vassal irtsunk ki. Szívesebben járom azt az utat, hogy az embereket megtanítjuk a fontos ismeretekre, hogy meg tudják hozni a saját józan döntéseiket. Ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy valaki nem akar új ismereteket tanulni, vagy az új ismeretei ellenére továbbra is egészségtelen élelmiszereket fogyaszt. Mégis az egyetlen járható útnak gondolom.
Megszokás és függőség
A józanabb táplálkozási kultúra elterjedésének több akadálya is van. Ezek közül csak az egyik a megszokás. Érdekes, de éppen az említett élelmiszerek, a cukor és a keményítőféleségek (rizs, liszt, tészta, burgonya, stb.) túlzott fogyasztása egyértelműen hozzászokást és függőséget hoz létre, hasonlóan pl. a kábítószerekhez. Akaraterőre is szükség van ahhoz, hogy valaki ki tudjon szabadulni ebből a csapdából.
A cukor- és szénhidrát függőségben szenvedő embernek elegendő szándéka kell, hogy legyen, ami átsegítheti a cukor és keményítőfélék fogyasztásának korlátozásakor vagy megszüntetésekor jelentkező megvonási tünetek kellemetlenségein.
A legtöbben, mint pl. a piás ember, újra elcsábulnak, és újra jó nagyot harapnak a kenyérből, vagy megtömik a pocakjukat cukros nyalánkságokkal.
Szóval a függőség és a megvonási tünetek is hátráltatják valamelyest a helyes táplálkozási szokások kialakulását. Ez további tényező az élelmiszeripari érdekek. Ez is komoly korlát.
A szénhidrátok előállítása egyszerű, nem igényel nagy szakmai hozzáértést, olcsó, és nagy haszonnal kecsegtet. Sokkal nagyobb haszonnal, mint pl. az igényesebb zöldségfélék termesztése.
Van dolgunk bőven. Hosszú még az út odáig, amikor már mindenki kineveti majd a 4 órán át fokozatosan felszívódó „szuper szénhidrátot” hirdető reklámzagyvalékot, amely, mint tudjuk, azt ígéri, hogy egy szem kekszecske annyi lendületet ad, amennyi kitart ebédig.
Mindezeken túl sajnos vannak olyan érdekkörök is, amelyek az emberek megbetegítéséből, betegen tartásából húznak elképzelhetetlenül nagy hasznot. Ezek az érdekkörök birtokolják manapság a hatalmat. Ezen érdekkör irányítása alatt áll például a gyógyszeripar, és bizonyos mezőgazdasági, élelmiszeripari vállalatok is. Ők abban érdekeltek, hogy az emberek ne tudják meg, vagy ne higgyék el az igazságot.
