A 19 éves Larry „Wheels” Williams gyermekkora nem volt éppenséggel felhőtlen, a sportolásban egy rakás dolog akadályozta, de valahogy mégis eljutott oda, hogy ma már a világ legerősebb 20 év alatti erőemelőjeként ismerhetjük.
Bár a versenyszerű erőemeléssel még friss még az ismeretsége, 2014 júliusában második megmérettetésén 115 kilósan -10 kiló hátránnyal – is megnyerte a nehézsúlyúak versenyét. Méghozzá nem is akármilyen eredményekkel.
A verseny ruha nélkül (raw) zajlott, és Larry így volt képes 244 kilós fekvenyomásra, 317 kilós guggolásra és 328 kilós felhúzásra. Ez még felnőttek között is figyelemre méltó eredmény, ráadásul igencsak kiegyensúlyozott fizikumra vall. Larrynek nincs gyengéje, brutálisan erős mindhárom fogásnemben. Ismer valaki olyat, aki ezt a teljesítményt tizenévesen túlszárnyalja?
A rögös életút
Larry New York nem éppen előkelő munkásnegyedében, Bronxban született. Árvaházban nevelkedett, ahol megtanulta, milyen az igazi szegénység, és milyen éhezni. Egy erőemelő és az éhezés. Ugye milyen durva?
Bronxnak az a része, ahol felnőtt, elég durva környék. Az utcán, vonaton, vagy akár a helyi élelmiszerboltban is előfordulhat, hogy kirabolják az embert. Érthető, hogy Larry sportkarrierjének ez adta a kezdő löketet.
Egyszerűen szerette volna nagyobb biztonságban érezni magát. Ehhez pedig úgy érezte, nagyobb fizikai erőre is szüksége lesz. Érthető is, hiszen még ma is sokat nyom a latba, ha a kinézeted tiszteletet parancsoló. Még Amerikában is, ahol gyakorlatilag bárki tarthat otthon lőfegyvert. Larry nyugalomra vágyott, és rohadtul nem akarta, hogy belekössenek, vagy kirabolják az utcán.
Nem apuci tolta alá a fekpadot
Eleinte arra sem volt pénze, hogy megvegye az edzőterem-bérletet. De ekkor már eltökélt célja volt egy erősebb fizikum felépítése. Mit tesz ilyenkor az ember? Feltalálja magát!
Bár valószínűleg az étkezése sem volt teljesen oké, rájött, hogy kezdetnek a saját testsúlyos edzés is remekül megfelel. A napi edzésprogramja ekkor 200 fekvőtámaszból, 50 húzódzkodásból és számtalan felülésből állt. Nem egy világbajnok edzésterv, de ahhoz tökéletes volt, hogy megtanulja izmainak működését, és elsajátítsa a progresszív edzés elveit.
Rendszeresen szkanderezett nevelőanyjával, aki segített neki kezdetleges súlyzókat eszkábálni. A rudat seprűnyél helyettesítette, melynek két végére téglákat erősített. Sokunkban romantikus emlékeket kelthet ez a pre-edzőtermi korszak.
Közben kinyomta a 256 kilót is:
Edzőtársával szinte minden használható eszközt befogtak rögtönzött edzőtermükbe, és igyekeztek leutánozni a magazinokban látott gyakorlatokat. Persze ez nem sikerült tökéletesen, de a szívós küzdelem eredményre vezetett.
Abban az életkorban, amikor társait még inkább a számítógépes játékok kötötték le, Larry dolgozni kezdett, hogy legyen pénze edzőterembe járni.
A motivációt youtube-os videók szolgáltatták, ahol eleinte azt látta, hogy mindig van olyan, aki erősebb nála. Aztán ahogy fejlődött, észrevette, hogy egyre kevesebben maradtak a fenti halmazból.
„Egyszer csak feltámadt bennem a sanda gyanú, hogy én vagyok a világ egyik legerősebb tinédzsere. Egészen addig, amíg nem láttam pár videót Jesse Norris-ról, aki velem egyidős, de könnyebb testsúllyal mozgatott meg nagyobb súlyokat. Itt már nem volt megállás, versenyezni akartam. Le akartam győzni, én akartam az első lenni!”
Ideje volt az edzést tudományosabb alapokra helyezni, és Larry becsülettel ráfeküdt a szakirodalomra. Első lépései között volt a több pihenőnap beiktatása, és úgy általában azoknak a hibáknak a kiiktatása, melyeket mi is elkövetünk az első edzéssel töltött éveinkben.
„Mint a kezdők többsége, én is beleestem abba a hibába, hogy a „minél több, annál jobb” elvet követve hetente hat edzésnapom volt, és igyekeztem a lehető legtöbb sorozatot végezni. Ez egy darabig működött is, de a testsúlyom megállt 86 kilónál, és az istennek sem akart feljebb menni.
Muszáj volt változtatni, és csakhamar heti háromra redukáltam edzéseim számát, ezzel biztosítva a megfelelő regenerációt. A hétvégét teljesen a pihenésnek szenteltem, és az eredmény szinte azonnal jelentkezett!”
Larry beceneve „Lottawheels”, ami nagyjából azt jelenti, hogy „sokkerekű”. Na nem azért, mert egy kerékkel több van neki, hanem combjai méretére és erejére utalva. A lábizmai olyan gyorsan regenerálódnak, hogy hetente kétszer edz rájuk. Ráadásul a két edzés között mindössze egy pihenőnapot tart.
Felhúzás 317 kilóval:
Larry „Lottawheels” erőemelő edzésterve
Hétfő:
Bemelegítés csípőkörzéssel és lábemeléssel
Felhúzás: 5×5 az egyismétléses maximum 80 százalékával.
Megjegyzés: a felhúzást gyakran végzi magasítóval, kedveli a szumó felhúzást és a gyakorlat egyéb alternatív változatait.
Evezés: 3×10
Fekvenyomás: 5×5 az egyismétléses maximum 70 százalékával
Fekvenyomás padlón: 5×3 az egyismétléses maximum 85 százalékával
Megjegyzés: minden ismétlés alsó holtpontján megállítja a súlyt.
Tricepsz lenyomás csigán: 8×10, kis súllyal és maximális koncentrációval.
Szerda:
Bemelegítés csípőkörzéssel és lábemeléssel
Guggolás: 4×3 az egyismétléses maximum 90 százalékával
Lábtolás: 5×8 az egyismétléses maximum 80 százalékával
Péntek:
Bemelegítés csípőkörzéssel és lábemeléssel
Guggolás: 4×3 az egyismétléses maximum 75 százalékával
Fekvenyomás: 5×5 az egyismétléses maximum 75 százalékával
Fekvenyomás padlón: 5×3 az egyismétléses maximum 85 százalékával
Tricepsz lenyomás csigán: 8×10, kis súllyal és maximális koncentrációval.
Ez tehát Larry programja. Mindenféle sallangtól mentesen, teljes mértékben az erőemelő fogásnemekre fókuszálva építette fel. Egy testépítő számára természetesen ez nem elegendő, de ha a maximális erő az egyetlen célod, érdemes átvenni a lényegét. A heti két, egymás utáni combedzést nem javasoljuk.
Motivációs képsorok tömegeléshez
Edzés, étkezés a börtönben – exkluzív interjú egy igazi fegyenccel
Fegyencedzés – mire lehet ez elég?
