A fekvenyomó világcsúcs fejlődése – út a 164 kilótól a 355-ig

Ma már a ruha nélküli fekvenyomó világrekord is olyan elképesztő magasságokban jár, ami hobbisportolók számára szinte felfoghatatlan.

A fekvenyomó világcsúcsot 2020 novemberében Julius Maddox tartja. A mindössze 33 éves amerikai fickó 349 kilót nyomott ez év március 7-én. De hogyan jutottunk el idáig?

A fekvenyomás a guggolással és a felhúzással együtt az erőemelés egyik fogásneme, és elsősorban a felsőtest toló jellegű munkát végző izomzatának (mellizom, tricepsz, váll) erejéről árulkodik.

A gyakorlat őse a kiegészítő gyakorlatként ma is használatos padlón nyomás (floor press) volt, amit a 19. század második felében már végeztek az erőművészek.

1899. körül George Hackenschmidt, az “orosz oroszlán” (valójában észt nemzetiségű volt), a Hack guggolás kiötlője volt a legerősebb fekvenyomó.

Az alábbi rekordok a szövetség megalapításáig úgynevezett nem hivatalosak, ám mindenképpen figyelemreméltó állomásai fekvenyomás fejlődésének.

Hackenschmidt 48 centiméter átmérőjű tárcsákat tett a rúdra, és így 164 kilót tudott kinyomni a padlón fekve. Ez 18 évig számított világrekordnak, majd 1916-ban Joe Nordquest kemény egy kilóval megdöntötte. 165 kiló volt tehát a világcsúcs 1916-ban, az első világháború idején.

Joe Nordquest

A technika is változott, idővel a fekvenyomást végzők rájöttek, hogy ha a talpuk lent van és a farizmukat megemelik, nagyobb súlyt tudnak kinyomni.

A 20-as, 30-as évekből említésre méltó még Arthur Saxon 175 kg-os teljesítménye, amit annak is köszönhetett, hogy rájött, mennyivel nagyobb súlyt lehet nyomni a hidalás segítségével. Billy Lilly pedig még nála is hajlékonyabb volt, így a 220 kiló sem okozott neki gondot. Akkoriban (1930-as évek eleje) 220 kiló körül teljesítettek felhúzásban a legerősebb atléták.

Padlóról fekpadra

Az 1930-as évek elejéről, a klasszikus edzési kézikönyveiről is ismert Mark Berry fotóin már szerepelnek olyan fekvenyomók, akik padot, vagy valami ahhoz hasonlót használnak. Megjelentek már az állványok és a villák is, de még nem voltak széles körben elterjedtek.

A testépítőket a 20-as évek elején még különösebben nem foglalkoztatta a mellizom fejlesztése. Még a korszak akkori bálványát, Eugen Sandow-t sem. A mellizmokban és a fekvenyomásban rejlő potenciált csak később kezdték felismerni. Mindenestre Joe Weider a ’40-es években már kifejezetten ajánlotta ezt a gyakorlatot a felsőtest izmainak fejlesztésére.

Robbanásszerű fejlődés

Az 1950-es években a fekvenyomást kiszolgáló eszközök egyre jobbak lettek, ami azt is eredményezte, hogy egyesek csalásnak nevezték az állvány használatát, vagy a súly beadását.

1950 novemberében a kanadai Doug Hepbourne volt az első, aki képes volt 181 kilót nyomni. Majd jöttek az újabb rekordjai: 1951-ben 204 kiló, majd 1953 decemberében 227 kilót teljesített. Ezt a csúcsot hat év után tudta megdönteni az olasz-amerikai Bruno Sammartino, aki 1959-ben a már egészen tiszteletre méltó 256 kilós nyomásával írta be magát a sportág történelemkönyvébe.

1967-ig kellett várni a következő rekorddöntésre, ekkor Pat Casey kápráztatta el a világot 279 kilós fekvenyomásával. Bill Pearl egy darabig ugyanabban a teremben edzett, mint Pat, és visszaemlékezésében azt írja, ez a különös fickó egy eldugott sarokban edzett, és senki nem nyúlhatott a súlyaihoz. “100 kilós egykezesekkel nyomott fekve, és attól féltem, a pad nem bírja majd a terhelést” – írja Bill Pearl.

A 300 kilós álomhatár

Hála az edzés- és táplálkozási technikák fejlődésének, és nem utolsósorban a doppingszerek szélesebb körben való elterjedésének, 1971 novemberében Jim Williams jóvoltából elérte a bűvös 300 kilót a fekvenyomó világrekord. Rá egy évre sikerült neki a 306 kiló is.

Hivatalos raw világrekordok

1971-ben megalakult a Nemzetközi Erőemelő Szövetség (IPF), innentől számítanak igazából hivatalosnak a rekordok. Még mindig ruha nélkül, tehát raw nyomásokról beszélünk:

1973: Don Reinhoudt 263 kilót nyom az IPF vb-n, helyszín:Harrisburg, Pennsylvania.

1974: Don Reinhoudt 267.5 kg-ra javítja csúcsát az AAU Senior nemzeti bajnokságon a texasi Fort Worth-ben.

1975: Don Reinhoudt 275,5 kilót nyom Chattanoogában.

1977: Wayne Bouvier 276.5 kg-mal új világrekordot állít fel.

1978: Doug Young 277.5 kg-ra javítja Bouvier rekordját az arkansasi El Doradóban.

1979: a svéd Lars Hedlund 278 kg-ot nyom Stockholmban.

1980: Bill Kazmaier 282.5 kilót nyom Ohióban, az IPF erőemelő vb-n.

1981: Bill Kazmaier átlépi a 300 kg-os álomhatárt a georgiai Columbusban. Csuklóbandázs nélkül.

1984: Ted Arcidi 302,5 kilót nyom egy hawaii versenyen, bandázs nélkül, 130 kilós testtömeggel.

1996-97: James Henderson 320, majd 322,5 kg-ot nyom, ez utóbbi a mai napig a legnagyobb fekvenyomás, amit háromemeléses versenyen értek el, és állítólag doppingteszt is volt. Hihető, hogy naturál volt az ürge, mi?

2003-2005 Scot Mendelson évei, 323, majd 324 kilóra javítja a világrekordok.

2013-ban Eric Spoto először 325, majd 327,5 kilót teljesít.

2015-ben Kirill Szaricsev (Sarychev) 335 kilóval durva csúcsot állít fel, de ez csak négy évig áll fenn.

2019-ben ugyanis felbukkan Julius Maddox, és sorra döntögeti az orosz rekordjait. Ebben az évben 335,5, majd 337,5 kg, majd 2020-ban beállítja az elképesztő 349 kilogrammos fekvenyomó világrekordot.

Maddox nem sokáig ült a babérjain, 2021. február 21-én, Miamiban nagyon simán kinyomta a 355 kilót:

Fekvenyomás ruhában

A fekvenyomó ruhák olyan speciális, igen szűk és merev öltözékek, amelyek egy- vagy többrétegűek lehetnek, és segítségükkel nagyobb súlyt lehet megmozgatni – ha az illető megtanulja ezeket használni. Nem mindenkinek sikerül.

Vitatott, hogy a ruhában végzett fekvenyomás ugyanakkora sportértékkel bír-e, mint a raw. Szerintünk nem, de ne is becsüljük le ezeket a teljesítményeket.

A ruhás versenyeken ezek voltak a főbb állomások:

1985: Ted Arcidi: 307,5 kg, 1990: 326 kg

1993: Anthony Clark 329 kg-t nyom, ezt 1994-ben 335 kilóra javítja.

1995: Jamie Harris: 335,5 kg, Chris Confessore (107 kilósan, több mint testsúlya háromszorosát kinyomva): 336 kg, Anthony Clark 339 kg.

1996: Anthony Clark 349 kg-ot nyom a szeptemberi Mr. Olympián, majd 1997-ben 356 kilóra javítja.

1999: Tim Isaac: 364 kg

2003-ban színre lép Gene Rychlak és először 400 kiló fölött (408 kg) jár a ruhás világrekord.2004-ben 455 kg-ot nyom, majd 2006-ban Scot Mendelsohn veszi át az uralmat egy rövid időre 457 kilóval. Rychlak még ebben az évben 458 kilós nyomásával visszaelőzi.

2007-2008 Ryan Kennelly korszaka, sorra dönti saját rekordjait, melyek egyben világcsúcsok is. 487,5 kg-mal fejezi be versenyzői pályafutását.

Az 500 kilós határt Tiny Mekker lépi át először 2013-ban, ezt csak 2020-ban sikerül megdöntenie Will Barrottinak, aki 501 kilót nyomot a Metal Militia Power Wars nevű versenyen.