A ’90-es években még “tönkrement a vesénk a poroktól” – lesz belőlük alapvető élelmiszer?

Érdekes evolúciója figyelhető meg a testépítők által is használt táplálékkiegészítőknek, mióta “berobbantak” a magyar piacra.

Néhány kezdetlegesebb terméket nem számítva (SportRobi) a minőségibb (vagy legalábbis voltak közöttük kevésbé átverésnek tűnők) tápkiegek a ’90-es évek közepén terjedtek el Magyarországon, és ekkor volt egy nagyobb boltnyitási hullám is, még jóval a webshopok korszaka előtt.

Káros! Ettől ment tönkre a Jancsi veséje is!

Mi volt ekkor a laikusok reakciója, ha egy szerencsétlen nyüzüge srác 30-ról 32-esre próbálta növelni a karját egy doboz (kevesebb mint egy kiló) Volumass 10 (itt bizony a 10 a fehérjetartalmat jelentette) segítségével, amit gondosan beosztott, hogy legalább fél évig kitartson?

Tönkremész. Művesekezelésre kell majd járnod, ismerek egy srácot, aki így járt. Tönkremegy a májad. Nem fog felállni a fütyid, impotens leszel! Nem lesz életképes spermád, terméketlenné válsz.

Ugye, aki abban az időszakban kezdett edzeni, annak ismerősek lehetnek ezek a nyilvánvalóan tudatlanságból eredő “aggodalmak”. Ezek többnyire arra voltak visszavezethetők, hogy a fogalmatlanok összemosták az élelmiszernek számító táplálékkiegészítőket a doppingszerekkel. Másrészt, mivel a legtöbb termék állaga por vagy valamilyen tabletta, kapszula volt (és az ma is), eleve gyanús volt számukra, hogy “ez nem természetes”. Ja, a boltban kapható, ugyanúgy, vagy még drasztikusabb módszerekkel feldolgozott kaja az nem gáz. Egyébként nagyjából egyik sem az, de ha már analógiát keresünk…

A táplálékkiegészítő-ipar legnagyobb átverései, csúsztatásai

Szóval ez volt jó 20-25 éve, és ma mit látunk? Fehérjeporok (természetesen a legkevésbé gazdaságos kiszerelésűek előnyben), szeletek, vitaminok (amelyektől “vesekövünk lesz” és még ki tudja, mi egyéb) sorakoznak már a legtriviálisabb szupermarketek polcain, egyes bevásárlóközpontok kínálata pedig kis túlzással vetekszik egy “body shop” készletével.

 

Persze nem jelenthető ki, hogy elérte a népet a nagy felvilágosodás, és kikoptak a kiegészítőket szteroidokkal keverő okosak, de a változás tapintható. Hovatovább, az utak mentén már kifejezetten ilyen termékeket hirdető óriásplakátokkal is találkozhatunk.

Széles körben elfogadott, de még mindig hülye hozzá a többség

Egyelőre úgy tűnik, a táplálékkiegészítőkkel kapcsolatos félelmek, előítéletek alábbhagytak, és ha lassan is, de kezd beépülni a köztudatba, hogy ésszerű kereteken belül használva egyikük sem veszélyezteti az egészségünket.

“Mi az, hogy szart sem érnek a táplálékkiegészítők?” – Kiss Jenő válasza Németh Pistinek

Egy  másik szemlélet viszont még szívósan tartja magát, ez pedig a dobozban lévő “porok” csodaszerként értelmezése. A kevésbé tájékozott vásárlók részéről (tegyük hozzá, az internet korszakában azért elég gáz, ha valaki nem tud utánaolvasni ennek) még él a misztikum, hogy majd ezektől a “szerektől” lesznek nagyok, szálkásak stb. Erre egy apró lapáttal rátesz, hogy az elsősorban átlagembereknek vagy maximum hobbigyúrósoknak eladni szánt termékeket csúcsformában lévő testépítőkkel adják el. Persze érkezik ilyenkor a sztenderd válasz: “de hát, kivel reklámozzuk, átlag Józsival?” Fene tudja, mi lenne itt a jó megoldás, de a tény attól meg tény marad, ha nem is átverés, de az erős csúsztatás fogalmát kimeríti egy versenyzővel promózott termék.

Helyére kerül egyszer minden

Talán lassan ki lehet jelenteni, hogy ahogyan maga a sport, a holdudvarába tartozó társadalom is előremutató evolúción megy át, és szép lassan kikopnak a közgondolkodásból a dogmák és az előítéletek.

Az agyonreklámozott táplálékkiegészítőknek lehet helye egy sportoló étrendjében, de mindkét véglet (káros vs. “ettől nősz nagyra”) rossz üzenetet hordoz, és ezeket szükséges még érvek segítségével kiirtani az emberek fejéből.