20 éve edzek – van még értelme?

A kerek évfordulók eljövetelekor rendszerint elgondolkodunk, mi mindent hagytunk magunk mögött, és felmerül a kérdés: meddig csináljuk még?
Mikor 15 éves koromban elkezdtem edzeni, már egy bő éve készültem rá. Tudtam, hogy jövőre már edzőterembe is járhatok, így nagy kedvvel és elszántsággal végeztem otthon a fekvőtámaszokat, felüléseket, súly nélküli guggolásokat – bármiféle edzési és táplálkozási ismeret nélkül.

Azért megvoltak az alapok, lásd, mekkora tömegem volt már akkor:


A kezdeti hülyeségek, fals információk áradata (hol volt még akkor internet?) persze engem sem került el, így két, 1-2 évvel idősebb edzőtársaimtól az alábbi dolgokat “tanultam”:

⦁ Mindenből 6×6 ismétlést kell végezni.
⦁ Az izomlázra rá kell dolgozni másnap, akkor fejlődsz igazán (oké, Matula bácsi is ezt tanította Tutajosnak.)
⦁ Mindegy, mit eszel, csak baromi sok legyen. Ha edzés után “ráeszel”, akkor meg végképp mindegy.
⦁ Erőltetett ismétléseket kell végezni mindenből, és az a jó, ha k.o.-ra vágod magad minden edzésen.
⦁ Szériák között jót tesz egy-egy szál cigi, főleg, ha azt a tulaj dugi-Symphoniájából nyúljuk le.

Pár hónapig ezeket az elveket tartottam szem előtt, aztán máshonnan is elkezdtem információkat gyűjteni, és persze megvilágosodtam. Több év elteltével elsajátítottam a gyakorlatok helyes technikáját, és az étrendemet is sikerült úgy összeraknom, hogy tömegnövelés alatt nőttem és erősödtem, diéta alatt pedig zsírt vesztettem, ami persze naturálban törvényszerű, hogy jelentős gyengüléssel járt. De nagyvonalakban értettem a dolgok működését, és kezdtem felismerni a saját korlátaimat.

Mit tanultam két évtized alatt?

Legfőképpen azt, hogy ha csak “kitartó” vagy, semmire nem fogod vinni. Ha nem szeretsz edzeni, nem érdekel a dolog a maga rendkívüli összetettségében, és kizárólag elvenni akarsz valamit, belerakni viszont semmit – akkor lófaszjóska/julcsa maradsz.

Elfogyasztottam legaláb 20 tartós edzőpartnert (az alkalmi kapcsolatokat itt sem szeretem), és vagy 100 olyat, akivel legalább egyszer együtt mentem edzeni, és nem a teremben futottunk össze. Ők minden bizonnyal csak az eredményt akarták, de ezért tenni csak mérsékelt hajlandóságot mutattak. Úgy is fogalmazhatnék, hogy képtelenek voltak tartósan kimozdulni a komfortzónájukból.

Vázlatosan a 20 év tanulsága

⦁ Tudás nélkül nem megy. Egy kezdő még elbohóckodhat pár hónapig, hisz’ attól is nő, ha a kezébe fog egy súlyzót. Ezért hiszik azt sokan, hogy a testépítés/erőemelés egy könnyű sport, csak csinálni kell, és jönnek az eredmények. Aztán rájönnek, hogy mégsem, többet enni, utánaolvasni lusták, és lemorzsolódnak. Az én esetemben ez azért volt más, mert valószínűleg az átlagnál jobban akartam a sikert, és nem hagytam annyiban a dolgot, amikor elkezdtem stagnálni.

⦁ Nincsenek legális csodaszerek. A táplálékkiegészítő-ipar egyik nagy szemétsége, hogy a termékeket nem naturál versenyzőkkel reklámozzák. Persze erre az a standard válasz, hogy hülye, aki azt hiszi, hogy ezek a sportolók naturálok, és nyilván viccesen nézne ki, ha átlag Pisti tartaná a kezében a proteines vödröt a 35-ös karjával. Az igazság azonban az, hogy az emberek tájékozatlanok, és simán összekapcsolják a kettőt – ha a Mr. Olympia ezt a proteint használja, én is megnőhetek tőle ekkorára. Én is beszoptam ezt egy darabig, és jó pár évig kerestem azt a tápkieget, ami majd drasztikus fejlődést okoz.

⦁ A doppingszerek csak pár százalékot dobnak, és amúgy is csak a sportolók töredéke él ilyen szerekkel? A nagy lófaszt! Eleinte azt hittem, csak azok a testépítők kokszolnak, akik az újságok (Flex, Body&Power, később Hard Body és Muscle Magazin) lapjain feszítenek. Utána azt, hogy csak a versenyzők. Végül rájöttem, hogy még olyanok is, akiknek testnevelésből felmentésük volt, de a 42-es, szinte elérhetetlennek tűnő karméretet azért akarták a strandszezonra. A táplékékkiegészítő-gyártók egyre csak azt hangoztatták, a dopping csak azt a plusz néhány kilót és centit hozza, ami a versenyzéshez kell. Aha, szóval naturálban lehet 55-ös karom szárazon, és koksszal lenne 57-es? Vicc. A dopping igenis drasztikus változást eredményez – feltéve, hogy a cucc nem hamis, és az illető nem éhezik, valamint néha le is megy a terembe. Az viszont nagyonis igaz, hogy ha felhagysz vele, az így megszerzett izomtömeg nem marad meg. Nézd meg például itt, mi történt azokkal a testépítőkkel, akik valószínűleg kezdettől fogva doppinggal edzettek.

⦁ Felesleges rágörcsölni. Mint az élet oly sok területén, itt is akkor jönnek az eredmények, ha teszel értük, de nem vagy önmagad ellensége. Jó 10-15 éve grammra pontosan tudtam a napi fehérjebevitelemet, most viszont már csak ránézésre megy a kalkuláció. Persze jelentős rutinom van már ebben, és szinte biztos, hogy be is megy a kellő mennyiség, de ma már nem ekörül forog az életem, és nem jut eszembe öngyilkosság, ha véletlenül elcsúcszik (4-5 óra telik el), vagy épp kimarad (5-6 óra) egy étkezésem.

⦁ Nem elsősorban a kinézetért edzünk. Hát ez meg hogy lehet, hiszen a testépítés elsődleges célja, hogy minél nagyobb izomtömeggel, a lehető legkevesebb zsírral mutogassuk magunkat!? Úgy, hogy ennél jóval fontosabb, hogy az edzést sportként fogd fel, tűzz ki célokat, és ezek eléréséért tegyél meg mindent. Ez egy olyan tudást ad, amivel meglepően kevesen rendelkeznek, pedig az élet számos egyét területén (tanulás, munka) remekül tudnák hasznosítani. Na és mellette még jól is nézünk ki? Hát, egye fene!

⦁ Mindig tanulsz valamit. Sose hidd azt, hogy már mindent tudsz, és nincs tovább. Csak nevetek magamon, hogy néhány gyakorlat végrehajtását az utóbbi 1-2 évben sikerült tökéletesítenem, és egész biztos, hogy még nem értem a végére. Van, hogy az optimális diétás étrendet csak sokadik próbálkozásra sikerül belőni, de az is előfordulhat, hogy csak később jössz rá, valójában mennyit kellett volna enned egy sikeresebb tömegnövelő ciklus érdekében.

Miért edz valaki 20 év után is?

Ilyen hülye kérdést csak azok tesznek fel, akik magasról leszarják a sportot, és csak a megszerezni kívánt izomtömeg lebeg a szemük előtt, amit majd a kocsmában, diszkóban, vagy a strandon akarnak mutogatni.

Eszembe sem jut, hogy valaha abbahagyom ezt a sportot. Még “csak” 35 éves vagyok, így – bár a genetikai korlátaim közelébe értem – még tudok itt-ott javítani a fizikumomon.

Na, hányas “kezed” van? Hidegen mérve ennyi, “melegen” nem számít.

Na meg hogy nézne ki, ha odalenne a roppant sok munkával felépített izomzat, némi kényelemért meg tunyaságért cserébe?

Bekokszolok végre?

A dopping a testépítésben megkerülhetetlen téma. Mivel eddig még mindig tudtam fejlődni, ha igazán akartam – és mikor nem sikerült, akkor is tudtam, hogy mit KELLETT VOLNA TENNEM ennek érdekében, még mindig azt mondom, hogy valószínűleg nem fogok már kokszolni. Persze 40-es éveiben az ember még ezt átértékelheti, amikor esetleg némi izomleépülés réme sejlik fel, követhetünk el meggondolatlan lépéseket. Ezt a kérdést még nyitva hagyom, és 5 év alatt sok minden történhet, még az is lehet, hogy végre feltalálják az izomnövelő tablettát. Csak akkor mindenki izmos lesz, és ki kell találni valami mást, amivel ki lehet tűnni a tömegből. Persze ez csak vicc, így már nem lenne semmi sportértéke az egésznek.

Segíteni másoknak

Talán ez is genetikai alapokon nyugszik, de én biza nagyon szeretek segíteni az embereknek. Korábban talán túlzásba is vittem, így lettek 1-2 órás kiselőadások, ha valaki tanácsot kért – majd jól nem tartotta be az előírtakat.

Személyre szabott étrend és/vagy edzésterv kell? Írj le magadról minden lényegeset, és érkezik!

Néhány adat

Honnan és hova jutottam 20 év alatt? Íme néhány adat, ami általában érdekli a “gyúrósokat”:

Fekvenyomás:
15 évesen: 45 kg-ba 1 ismétlés
35 évesen: 190 kg-ba 1 ismétlés

Felkar:
15 évesen: 30 cm
35 évesen: 50 cm

Alkar:
15 évesen: nem mértem
35 évesen: 39,5 cm

Testtömeg:
15 évesen: 58 kg
35 évesen: 114 kg

Mellkas:
15 évesen: nem mértem
35 évesen: 136 cm

Comb:
15 évesen: 56 cm
35 évesen: 79,5 cm

Vádli:
15 évesen: 35 cm
35 évesen: 45 cm

Szépen látszanak az erősségek, gyengeségek. A vádlim sose lesz világbajnok, a karméret meg javarészt (még az átlag 2/3-nál is jobban) a tricepsznek köszönhető. Ezen a képen jól látszik a bicepsz “hiánya”:

Hangsúlyozom, ezek 20 év doppingmentes, tehát teljesen naturál edzés eredményei. Ugyanezt koksszal sokkal kevesebb idő alatt is elérheted, túlszárnyalhatod. De mai fejjel is azt mondom, a legtöbb esetben nem éri meg.

Mejjes

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük